"Szeva tesó, danabolod van? Elkezdtem gyúrni és hízni akarok kicsit." "Heti kétszer harminc percet tornázok, milyen gyakorlatokat csináljak, hogy eltűnjön a hasam?" - A hülyeség olyan, mint a hét fejű sárkány: egyik fejét levágod, nő helyette hét másik. Az idióták is így teremnek itt Aprajafalván, mi meg csapkodnánk őket lefele, de hát minek, ha úgyse fogynak el soha?
"Szia. Szálkásodni szeretnék, nem akarok izmot fölszedni, mert én focizok, nem akarok olyan nagy lenni, mint a bátyám, az is ilyen testépítő majom állat." ??? Kis fáziskéséssel kapcsol, hogy a nagy majomállat testépítő bátyjánál kétszer szélesebb az az idióta a pult mögött, akinek nyomja a vakert, s nem biztos, hogy jó néven veszi, ha lemajmozzák.
"Szia tesó, ilyen szuris tömegnövelő kellene nekem, az a hogyishívják, olyanotok van, tudod, hogyishívják nem emlékszem, van olyanotok ugye?" "Szteroidokat nem árulunk." Kattanás, feszült várakozás, szinte hallani, ahogy az agysejtek zakatolnak, mind a kettő. "Ne viccelj már, főnök, tudom hogy van, kifizetem én, van pííízem." "A szteroidok illegálisak, ezért nem árulhatjuk, van tömegnövelőnk, ez például pont jó lenne neked, ez a zsák egy havi adag." "Tizenkééééétezer? Ilyen drága? Köszi."
Valóságos csoda, hogy mindenféle természeti és szociális evolúciós törvényszerűség ellenére hogyan maradnak egyáltalán életben az olyan kretének, akik minimális erőfeszítésre sem képesek azért, hogy elérjenek valamit. Pénzt költeni senki nem akar, meg edzeni se nagyon, inkább ülnek a mekiben vagy a teremben a fekvenyomó gépen és nyomkodják a telefonjukat. Úgy tűnik, csakúgy lebegnek a társadalom habzó gőzfürdőjének a felszínén, mint holmi csilivili szappanbuborékok. Ha ez a szappanbuborék szétpukkan, vannak ám kerek szemek...
Bizony-bizony, az eredményért áldozatot kell hozni. A munka pedig büdös. Szó szerint. Lábedzés után kinyitom a táskámat, benne az izzadt edzőcuccal (ami edzés előtt még tiszta volt), és olyan szag terjeng kifelé belőle, mint a radványpusztai dögkútból. Legalább ad egy kis pikantériát az ízetlen rizsnek, ami mellette zötykölődik az éthordókban. Íme a másik botránykő: enni kell. Jellemzően az izmosodni vágyók nyolcvan százaléka rendben levőnek, sőt átlagon felül bőségesnek és táplálónak mondja az étrendjét, amely mellett - rejtélyes, transzcendens okokból kifolyólag - sajnos nem tud nőni, így kéri szépen, hogy valaki tegye már elé a csodakapszulát vagy -port. Amikor aztán kirakom az aszalódó edzőruha mellől a teli éthordót, hogy ni, ennyit kéne enni, döbbenten merednek a két adagos uzsonnámra, hogy te ezt így egy nap alatt megeszed?!... Bizony, az evés is kemény meló, és elárulom, nem a kellemes fajtából való. Persze zabálhatsz péksütit tonnaszám meg pörköltet nokedlivel, de attól nem ott leszel kerek, ahol szeretnéd. Hogy mi az egészséges, az filozófiai kérdés, épp ezért nem is állok le erről vitázni olyannal, akinek arcból igaza van mindenben.
A ragyás tezsvíreket se beszéljük le az occsó kokszról, hiszen meg vannak győződve róla, hogy nekik az kell, meg a volumax. Át is lesznek szépen küldve a szkájtekbe, ahol kapnak volumaxot és megkérdezhetik ott is a nevét annak a szernek ami fehér fecskendőbe van és a Lázár Boldi heti háromszor szúrja a jobb farpofájába (főleg bicepszre hoz neki).
Az információ életeket menthet, azonban rövid edzői pályafutásom rádöbbentett, hogy nem vagyok Dr. House, hogy megmentsem szerencsétlen betegeket, sem Robin Hood, hogy a tapasztaltabb és okosabb emberektől tanult és keserves tapasztalatok csiszolta igazság-gyöngyöt szétszórjam a pórnép közé, beleértve a saját családomat, barátaimat és ismerőseimet. Tény például, hogy az emberek nyolcvan százaléka kevés vizet iszik - nem a sporthoz, hanem az alap anyagcseréhez is keveset. Ezek az emberek valószínűleg nem hallottak az orvosról, aki a gyógyszerek helyett vízzel gyógyít - nem azért, mert spiritiszta vagy hibbant, hanem azért, mert rájött, hogy a szélütés, embólia és szívroham kockázata jobban csökkenthető közönséges vízzel, mint gyógyszerekkel. Továbbá nem volt egy nagymamájuk, aki nyolcvan éves kora fölött elfelejtette szédülős és utcán elesős szokását némi plusz folyadék fogyasztásával, annak ellenére, hogy meggyőződése szerint ilyenkor már csak rosszabb lehet az embernek, javulás kizárva. Aki tanácsért fordul hozzám, mindenkinek javaslom, fogyasszon több vizet. Viszont ezeknek az embereknek a nagy része csak azért kérdez, hogy kérdezzen, mert azt hiszi, hogy a kérdezéssel már tett is valamit, amúgy meg magasról leszarja az egészet. Így nem is pazarlom rájuk az energiámat.
Folyt. köv.
