Elérkezett az a pont, amikor megelégeltem, hogy a felhúzáshoz és a guggoláshoz képest a fekve nyomásom igen gyönge. Radikális lépésre szántam el magam: kipróbálom korábbi edzőm egy programját, a brutális hat hetes vállprogramot. A program lényege a vállak abszolút prioritása, minden edzésen. A következő gyakorlatokkal indítottam az edzéseket: 1. oldalemelés ülve, 2. előreemelés ülve, 3. vállból nyomás kézi súlyzókkal ülve. A három vállgyakorlat után következett az aznap aktuális edzés. A fekve nyomást és minden rudas nyomást kiiktattam hat hétre.
A második héten már nyilvánvalóan erősebbek és teltebbek voltak a vállizmok, ugyanekkor fájtak is. Erre legjobb megoldás egy profi ízületvédő készítmény és némi BCAA. Utóbbi számomra egyértelműen bizonyította hatásosságát - heti öt válledzés mellett, amikor az izom valóban sokkolva volt, a BCAA kiegészítés nélkül éreztem izomfájdalmat, a szedése mellett viszont nem. A súlyokat fokozatosan, hétről-hétre emeltem, olyan súlyt használva amivel minimum 8 (nyomásnál 5-6), maximum 15 ismétlést tudtam végezni. A gyakorlatokon és sorrendjükön nem változtattam a hat hét alatt.
Három hétig folyamatosan nőttek és erősödtek a vállak. Az utolsó három hét már inkább csak szenvedés volt. Kiderült közben, hogy az eredeti terveben csak heti négy és nem öt edzés szerepel. Alaposan túl lettek tehát edzve, és a program végére a motiváció is megcsappant, de "CSAKAZÉRTIS!!" végig vittem a programot.
A hetedik héten eljött az igazság pillanata. Három nap pihenés (és hat teljes, fekve nyomás nélkül töltött hét) után megnéztük a fekve nyomás maximumot. Az eredmény igen meglepő: 20 kg plusz az egy ismétléses maximumban!
Konklúziók.
1. Ismét bizonyítást nyert, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét, egy hosszú távú, célirányos edzéstervvel és némi szenvedéssel tovább tudunk lépni a holtpontról.
2. A fekve nyomás gyakorlatban sokkal fontosabbak a "kiegészítő" izmok, mint korábban gondoltuk.
3. A túledzés rövid távon hoz látványos eredményeket, hosszú távon nem eredményes.
