Az a megtiszteltetés érte termünket, hogy itt forgatják Cristofel új klipjét (vagy ilyesmit), s nekünk Gáborral (az edzőtársammal) volt szerencsénk páholyból figyelni az eseményeket, ugyanis éppen lábedzést tartottunk (amolyan szokásos kannibál lakoma-stílusban). (Bunny válaszait olvasgatva a Bodybuilder.hu edző válaszol rovatában nem értettem, mi kifogása az ellen, hogy Majkával forgassák a Sciteces marketinganyagot az ő termében - már értem.)
Nézzünk hát egy pillanatképet. A terem egyik végében Cristofel stábja azon ügyködik, hogy valami idióta nótát eszkábáljanak az edzőterembe járás és a szép lányok kapcsolatáról ("gyere te is gyúrni hát"), körülállják a hőst aki éppen fekve nyomást imitál (dalolászva), közben mi Gáborral három méterrel arrébb guggolunk.
Nézzük a dolgot először a mi szemszögünkből. Gábor: "az nem állapot, hogy olyan vékony a lábam, mint egy nőnek. Ezen sürgősen változtatni kell. Ez így nem mehet tovább". Én azért guggolok és csinálom a zsugorjárást súlyzóval, mert ha nem veszem rá magam arra, amitől félek (lemenni nagy súllyal a hátamon), ami fáj (görcsbe ránduló vádli), ami kurvára kényelmetlen a számomra (bakmacskaszagú izzadás), akkor szép lassan takonygerincű féreg leszek (van összehasonlítási alapom, így megérzem, mikor válok azzá - ebből a szempontból szerencsétlenebb vagyok azoknál, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy azok). Így pedig szépen megszokom, sőt, megszeretem a kemény munkát, az önfegyelmet és azt az életérzést, ami ezzel jár. Ettől embernek érzem magam.
Nézzük a dolgot Cristofelék szemszögéből. Egyetlen egy kérdés merül fel bennem. Vajon azok az emberek, akik ennek az egész hakninak a hasznát élvezik, ugyanolyan embernek érzik-e magukat a bőrükben a forgatás után, mint mi Gáborral a lábedzésünk után?
Költői kérdés volt, nem várok rá választ. TV vagy lábedzés - rajtad áll. Én a lábedzést választom, és azt is javallom mindenkinek. Ja, és beismerem, hatalmasat tévedtem, amikor azt hittem, ez nem járatja le a sportot. Mert lejáratja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése