Testformálás egy hónap alatt? Egy hét alatt? Három nap alatt? Táplálékkiegészítők nélkül? Edzés nélkül? - Na, hogy hangzik? Hihetetlenül, ugye? Pedig lehetséges.
Kerek egy hónapot dolgoztam. Amolyan tipikus reggeltől-estig munka. Nem nagyon volt kedvem főzni, az edzés meg az időbe nem fért bele. A kajálás nagyjából úgy nézett ki, hogy jó nagy adag reggeli (többnyire müzli), majd délelőtt még valami gyümölcs, délben nápolyi, délután csoki, este meg valami kenyeres dolog. Nap közben többnyire nyomott volt a hangulatom, a kávé pedig csak rontott rajta, érzékeny és ideges lettem tőle, bár valószínűleg igaz, hogy a szénhidrátok emésztésére jótékony hatással van. Aki olvasta cukor blues-os bejegyzéseimet, most bizonyára mosolyog, ahogy magam is mosolygok.
Egyszerűen éhes voltam, nem igazán tudtam és akartam leküzdeni édesség utáni vágyamat. Gábor barátom küldött nekem egy linket, a "Harcosok étrendje" nevű étkezési programról. Ebben az étrendben a napközbeni "éhezős" és esti "túlevős" periódusok váltják egymást, azért, hogy nap közben ne terheljük le a szervezetünket és szellemileg frissebbek tudjunk maradni. Így reggeltől estig csak igen kis mennyiségeket engedélyez, első sorban gyümölcsöket és fehérjét. Este aztán szabad a vásár, és ehetsz, amennyi beléd fér. Nos, az esti részét azt kimondottan élveztem, előfordult, hogy háromnegyed órán keresztül egyfolytában ettem - mindent, ami a kezem közé került. Aztán vártam, hogy másnap lendületesebben menjek bele a napba. De éhes lettem. Márpedig az este kitágított és túlterhelt gyomor nem elégszik meg két almával vagy banánnal. Aki hozzászoktatja magát a nagy adagokhoz, az nem fogja kibírni a "sokszor keveset" módszert. Arról nem is beszélve, hogy a nagy zabálások és hosszú éhezéses szakaszok mind a közérzetnek, mind az egészségnek ártanak.
Szép kis pocakot növesztettem. Amikor leültem enni, evés közben olyan éhes lettem ,hogy nem bírtam türtőztetni magam. Mindehhez igen keveset ittam, egyszerűen nem kívántam a vizet. Ha tovább tart a dolog, elég súlyos végkövetkezményei lehettek volna. Egy hete vagyok itthon, az edzésbe még nem rázódtam teljesen vissza, de a falánkságot és a pókhasat már csaknem teljesen sikerült legyőznöm. Három rövidke nap alatt. Biztosan kíváncsiak vagytok rá, hogyan.
A hétfői étkezésem nagyjából úgy nézett ki, hogy reggelire megettem öt szelet nutellás kenyeret, ebédre 8-9 palacsintát meg egy tál pudingot, a vacsorára meg a délutáni nassolásra már nem emlékszem, de müzli biztosan volt benne. Minden étkezésem tartalmazott szénhidrátokat, különböző formákban: cukor, méz, liszt, zab, gyümölcsök, mazsola stb. Ezt variáltam meg egy kicsit, a következőképpen.
Reggeli előtt 2 csésze tea, utána müzli zabbal, mézzel, dióval. Az előregyártott müzlit elhagytam (drágább volt, mint a saját, és teljesen eltompított). Utána megint tea. Ezután felváltva főtt zöldségek (répa, brokkoli stb.) 4 egész tojással vagy 2-4 alma, vagy egy marék dió 1,5-3 óránként, ahogy jött. Napi 5-6 étkezésre elosztva.
A főtt zöldségek és a gyümölcsök nagyrészt alacsony kalóriasűrűségű ételek, ennélfogva nagyobb mennyiségben fogyaszthatóak, anélkül váltanak ki teltségérzetet, hogy hatalmas mennyiségű kalorikus energiát vittünk volna be szervezetünkbe.
Minden étkezés mellé (közben) ittam teát, pezsgőtablettát vagy vizet, hogy elvegye az éhségemet. Amikor ettem, soha nem azért tettem, mert éhes voltam. Ha éhes vagyok, akkor már késő - zabálás lesz a vége.
Kedden vette kezdetét a dolog, és most, csütörtök délután ismét megjelentek a kockák a hasamon, az alhasi duzzanat lelohadt, bár még közel sem olyan a forma mint hat-nyolc hete. Három nap alatt úgy nézek ki, mintha ledobtam volna 3-4 kilót. És ez alatt a három nap alatt egyetlen másfél órás laza edzésem volt, nem szedtem semmiféle táplálékkiegészítőt és nem futottam egy métert sem. Leginkább otthon ülök. Az éhségérzetem csaknem teljesen eltűnt, mint amikor a paleolitot csináltam. Ha nagyon leesik a vércukrom, egyszerűen fáradtnak érzem magam, de nem leszek éhes és nem sóvárgok szénhidrátdús ételek után.
Most becsúszott három palacsinta, de semmi gáz - utána jön a jó öreg zab meg a főtt répa, holnap edzés, és visszajön a régi forma - amit négy hétig tartott elveszteni, egy hét alatt hozom vissza. Kis piros fedelű barátaimtól többé nem válok meg, mindig nálam lesznek telve minden jóval, ami hasznos és egészséges.
Egyébként gondolkodtatok már azon, hogy amikor bemegyünk a boltba, egyszerűen nem találunk semmi olyasmit, ami ne lenne telenyomva cukorral? A fehérje- és zsírdús ételek után nem igazán érzünk mohó vágyat az evésre. Lehetséges, hogy az egész társadalom "éhes", és csak szénhidrátot akar? Talán a szénhidrátok lettek a folyamatos, nagy mennyiségű fogyasztásra való ösztönzés eszközei?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése