2012. június 17., vasárnap

Munka-edzés

Ébresztő. 5:20. Fürdőszoba, konyha, busz, 7:15 melóhely. Mocsok, zaj, bűz. 9:00 reggeli. 12:00 konyha, busz, 14:00 ismét melóhely, ebéd. valamikor 18:00 és 20:00 között vége a melónak. busz, konyha, 22:00 edzőterem, 23:00 fürdőszoba, 23:15 gép, munka, 00:15 lámpaoltás.

Segédmunka, ebédkiszállítás és internetes hirdetés. Ezt a hármat nyomom/nyomtam minden nap az utóbbi két hónapban. Mellette majd' minden nap volt edzés. Még fejlődök is. Ha nem fejlődök, az azért van, mert keveset vagy szart eszek. Átlag öt órát aludtam, néha kicsit kevesebbet vagy többet, de hét közben 6 volt a max, hétvégén 8. Kevés alvással lehet küddeni a melót.

Nehéz volt leszámolni a pihenés/alvás dogmájával, de megtörtént. Pörgősen akarok élni. Nem érzem magam fáradtnak.

Minden tiszteletem mesteremé, aki képes egész nap, reggeltől estig nyomni. Mindig előttem van a kép, ahogy mezítláb, festékfoltosan, lángolóval-spaklival darálja a festéket az ajtókról. Nem csiszolni, festeni és glettelni tanultam, hanem dolgozni. Ahogy felkelsz reggel, mész, mész, mész és nem állsz le. Nem hezitálsz, nem gondolkodsz. Dolgozol. Elszakad a ruhád, a cipőd talpa leesik, a hajad, arcod és kezed festékes, a lábadra rászárad a cementes anyag, ledobod a cipődet, folytatod mezítláb, lehúzod a tiszta pólód és azzal törlöd fel a lecsöppenő festéket, a kezeddel kened a falra az anyagot, az ujjaddal simítasz. Aztán kimész az utcára és büszke vagy a munkára, amit elvégeztél, mert nyolcszor annyit dolgoztál mint az inges-öltönyös szépfiúk meg a cicababa barátnőjük.

Dolgozni akarok. Nem nyolc órákat.Viccelsz? Az nem munka. Képessé akarom tenni magam a napi tizenhatra. És mindezt szórakozva, hogy ne unjam a munkát és az életet. Kihívásokat akarok! Ha te nyolc órát dolgozol és utána tévét nézel, nincsen jogod fáradtnak lenni. Nem érdekel milyen munka, és nem érdekel mennyi. Többet! TÖBBET!!

Erről szól az edzés, nem?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése