Rák: szélmalomharc a karcinogénekkel?
A karcinogének rákkeltő hatású anyagok. Állatkísérletekben bizonyos anyagokkal etetik az állatokat, majd a kialakuló betegségekből következtetnek az adott anyag élettani hatására. Ezekkel a kísérletekkel az a baj, hogy egyrészt patkányokon végzik őket, és ami a patkányra érvényes,nem biztos, hogy az emberre is az. Másrészt, ezeket az anyagokat többnyire olyan nagy mennyiségben adagolják a patkányoknak, hogy egy ember soha életében nem fogyaszt arányosan ugyanekkora mennyiséget. Ráadásul néhány "rákkeltő" kisebb mennyiségben "védőfaktornak" bizonyulhat a rákkal szemben. Ugyanez fordítva is igaz: hasznosnak vélt étrendi elemek nagy mennyiségben növelhetik a rák kockázatát. A határvonal rákkeltő és védő anyagok közt tehát enyhén szólva is bizonytalan.
Mindebből arra következtethetünk - helyesen -, hogy az orvostudomány egészen rossz helyen keresgéli a rák kiváltó okait. Nem pécézhetünk ki bizonyos anyagokat vagy tényezőket és tehetjük őket felelőssé a rákért - a helyzet nem ilyen egyszerű. Különösen, ha elfogadjuk, hogy a cukorbetegség mellett a rák is egy viszonylag új, 19-20. századi betegség (vagy legalábbis ebben az időszakban terjedt el járványszerűen). Nagyon-nagyon sok minden változott ebben a két évszázadban - nem csak a cigaretta és a Coca cola terjedt el. Mielőtt azonban belevágnánk a paleolit elmélet sűrűjébe, ismerkedjünk meg néhány nagyon is hatásos gyógymóddal.
Ha valamilyen gyógymód hatékony a rák kezelésében, akkor sejtheted, hogy nem a kemoterápiáról és a sugárkezelésről lesz szó. Több természetes gyógymód létezik, melyek elképesztően hatékonyak a hagyományos agyongyógyszerezéhez képest. Ilyenek például a vitaminterápiák, mint a Gerson-terápia vagy a B-17 vitamin terápia, a nyers étrend és búzafűlé-böjt, illetve olvashatunk még rengeteg különféle módszerrel elért egyéni eredményekről, amelyeket az orvostudomány, az "egészségügy" és a társadalom nagy része közös akarattal nem vesz tudomásul, agyonhallgat, esetleg elfojt. Ezeknek a terápiáknak nincsenek komoly mellékhatásai, nagyon szélsőséges eseteket eltekintve. Az eredmény eléréséhez, a gyógyuláshoz azonban minden esetben szükséges, hogy a beteg felhagyjon korábbi önpusztító életvitelével, és gyökeresen megváltoztassa mindennapi szokásait. Gyógyszereket szedni és sugárkezelésre járni kétségkívül kényelmesebb megoldás, és akkor még nagyon felelősnek sem kell éreznünk magunkat.
A holisztikus gyógymódokat gyakran hatástalannak és haszontalannak állítják be, és sose felejtik el felhívni figyelmünket a természetgyógyászat mögött rejlő "hatalmas" üzletre. Ha ez hatalmas üzlet, akkor milyen nagy üzlet lehet a gyógyszergyártás egy olyan társadalomban, ahol tíz beteg emberből kilenc és fél az orvoshoz megy, és csak egy szerencsétlen fél megy a természetgyógyászhoz? Ahol tíz emberből ugyancsak kilenc és fél szed gyógyszereket (és a gyógyszergyártók által gyártott hatástalan vitaminokat), és csak fél szed normális étrendkiegészítőket és vitaminokat? Ismersz olyan embert, aki ötféle vitaminkészítményt szed egyszerre? Én sajnos nem nagyon. És olyat, aki ötféle gyógyszert? Én sok ilyet ismerek. A nagymamám szed vagy nyolcfélét, és a nagypapám is négyet. Na, hol itt a hatalmas üzlet? És miért nem egészségesek azok, akik ötféle gyógyszert szednek? És miért egészségesek, akik nagy dózisú vitamint? Valami sántít, nemde?
Mindezek után valóságos feltöltődésként hat kilúgozott elménkre (és pénztárcánkra) a hír, hogy ezúttal nem kell étrendkiegészítőket tanulmányoznunk és fogyasztanunk, mert a paleolit életmód nem kiegészítők szedésével éri el a kívánt hatást*. Ez szimpatikussá teheti sok ember előtt, viszont amikor meghalljuk, mit kellene tennünk, hogy egészségesek legyünk és elkerüljük a cukorbetegséget meg a rákot, máris felhördülünk. Napi több óra napozás. Úristen! Halfogyasztás majd' minden nap. Úristen! Gabonafélék és tejtermékek elkerülése. Úúúúristen! Hát ezt hogyan gondolhatja komolyan az az ember?!
*Szendi javasol bizonyos típusú kiegészítőket, például nagy-nagy dózisú D-vitamint, és omega-3 zsírsavat, de ezek nem létfontosságúak a paleolit életmód szempontjából, ha természetes úton is elérhetjük ezeket (például napi néhány óra napozással és bőséges halfogyasztással.
A helyzet akkor válik igazán kétségbe ejtővé, amikor agyunk feldolgozza azt a 27%-os adatot, amely a magyarországi daganatos halálozások arányát jelöli az összes elhalálozás statisztikájában. Mondhatni, minden negyedik ember rákban hal meg. A veszély tehát nagyon is valóságos. Nem, nem csak hatvan év fölött. Most. Ami hatvan év fölött válik nyilvánvalóvá, az most kezdődik vagy már folyamatban van. Ráadásul nem elég,ha csak a cigarettát tesszük le, vagy a pepperonit hagyjuk ki a levesből. Félreértés ne essék, a paleolit diéta nem ígéri a meglevő rák gyógyulását. Csak azt mutatja meg, hogyan kerüljük el a betegséget.
"A bennünket érő különféle sugárzásokkal, a környezetünkben, élelmünkben rejtőző karcinogén anyagokkal vagy vírusokkal szemben csak részben tudunk védekezni. A rák kialakulásában vannak olyan faktorok, amelyek megteremtik a rák kialakulásának lehetőségét, és vannak olyan faktorok, amelyek lehetővé teszik, hogy a rák valóban kifejlődjön és megölje az embert. Úgy is mondhatnánk, hogy vannak kis hatások és vannak főhatások. A hógolyóeffektushoz természetesen kell egy hógolyó, de ha a hegyoldalt nem borítja vastag hótakaró, akkor a hógolyóból sosem lesz lavina." (Szendi Gábor, idézett mű, 68. o.)
Mik tehát a fő hatások? Az első az elhízás. Az elhízásért első sorban a különböző finomított szénhidrátok tehetők felelőssé. A kialakuló és egyre növekvő inzulinrezisztencia fokozza a rák kockázatát - amíg ugyanis a normális sejtek egyre nehezebben veszik fel a cukrot, addig a rákos sejteket nem érinti az inzulinrezisztencia, és vígan lakmároznak a cukorból, amit a kilencvennégy kilós Mari néni a nyolc darab porcukros-lekváros fánkkal elfogyasztott. A magas inzulinszint és magas vércukor tehát kedvez a rák kifejlődésének Mari néni és a fánkot fogyasztók népes táborának szervezetében.
A második a szervezet általános gyulladásszintje. A gyulladás egy természetes vészreakció, mely a szervezetbe kerülő idegen, káros anyagok hatására jön létre. Egyes élelmiszerek ilyen vészreakciót válthatnak ki a szervezetünkben (jól sejted, a tejről és a gabonafélékről van szó ismét, illetve a gluténről, a lektinekről és a tejfehérjékről). Ha ez a vészreakció a helytelen táplálkozás során folyamatosan fennáll, olyan anyagok szaporodnak el a vérben, melyek kedveznek a rákos folyamatok kialakulásának (gyulladásfaktorok). Ezeknek a gyulladásfaktoroknak a szintjét csökkenthetjük az allergén anyagok kiküszöbölésével étrendünkből, és testmozgással. Ha már kövérek vagyunk, akkor ez két okból is pech, egyrészt azért, mert sok allergént fogyasztunk, másrészt azért, mert nem nagyon mozgunk (és most őszintén, kinek volna kedve száz-egynéhány kilósan futkározni?).
A harmadik a vér alacsony D-vitamin szintje. Nem térnék ki részletesen a pontos értékekre, legyen elég annyi, hogy Szendi szerint a hivatalosan megállapított napi D-vitamin szükséglet legalább tízszerese a reális érték, de ha még ennél is többet fogyasztunk, azzal csak tovább csökkentjük a betegségek kockázatát (ez mindegyik betegségre igaz, a D-vitaminnak ugyanis fontos funkciója van az immunrendszer normális működésében). Vagyis az a probléma, hogy túl keveset tartózkodunk kint a napsütésben, helyette otthon ücsöngőzünk a hűvös félhomályban a beszélő varázsdoboz előtt. (Vagy strandolás helyett például blogot írunk... :D )
Akit érdekel a téma, érdemes felütni a könyvet azoknál a grafikonoknál és táblázatoknál, melyek az egyes betegségek és kockázati tényezők összefüggéseit mutatják. Ezekkel a szemléltetőeszközökkel elég sűrűn találkozhatunk, ami nagyban megkönnyíti a puszta adatok feldolgozását és megértését.
Allergiák: a fürdővízzel együtt kiöntött gyerek
A fejezet érdekes levelekkel kezdődik, olyan emberektől, akik allergiájuk gyógyulásáról számolnak be. A gyógyír nem valamilyen csodagyógyszer, hanem maga a paleolit diéta. Ha eddig még nem fordult ki a tejbegrízes kanál a kezedből, most garantáltan ki fog. Az allergia ugyanis nem a környezeti szennyezés, a rossz levegő és a parlagfű hibája, hanem első sorban a helytelen táplálkozásé.
Valójában arról van szó, hogy a nyugati típusú táplálkozással felborítjuk azt az egyensúlyt, amit a bélflóránkban élő baktériumok segítségével tart fenn szervezetünk. A korábban "barátságos" mikroorganizmusok ádáz ellenségeinkké válnak, és különféle galibákat okoznak (részletesen a refluxszal foglalkozó fejezetben olvashatunk erről). Ehhez járul a szivárgó bél szindróma, vagyis az allergén anyagok beszivárgása a bélrendszerből a vérbe, ezek pedig az immunrendszer komoly megrendüléséhez vezetnek.
Továbbá, az elhízás is komoly kockázatnövelő tényező (mint minden betegség esetén). Azt pedig már tudjuk, hogy nem csak a kilencvennégy kilós Mari néni az elhízott nyolc kövér fánkjával, mert huszonegy éves és ötvenhárom kilós unokája, Mariska ugyanúgy lehet túlsúlyos, a belső szervek falán lerakódott nagy mennyiségű zsírszövettől. Egyiküknek sincsenek túl rózsás kilátásaik.
Fokozott kockázatnak vannak kitéve továbbá, akik babatápszeren és nem anyatejen nőnek fel. A városi környezet szintén kedvez a pollenallergia kialakulásának - könnyebben lesznek allergiások azok, akik gyermekkorukban nem érintkeznek rendszeresen a különböző virágporokkal és pollenekkel. A túl tiszta környezet ebből a szempontból azt jelenti, hogy nem csak a veszélyes vírusfertőzéseket kerüljük el, hanem egyben érzékennyé válunk olyasmire is, amire egyébként nem volnánk érzékenyek.
Most adjuk össze ezt a néhány dolgot: legyengült immunrendszer + elhízás + fokozott érzékenység + pollen = allergia. Most akkor a parlagfüvet kaszaboljuk ahelyett, hogy ésszerűen táplálkoznánk, eleget mozognánk és nem szigetelnénk el magunkat a természettől?! Miért nem ezeket írja fel az orvosunk allergia ellen? A választ megkapjuk Szendi Gábortól: "a közegészségügy csak egy hivatal, amit az emberek megnyugtatására találtak ki, hadd érezzék, hogy a politika gondoskodik az egészségükről." Hát, erről szól a történet. Aki akar, meg tud gyógyulni - ezt bizonyítják a gyógyulásokról szóló történetek -, aki meg nem akar tenni semmit az ügy érdekében, az csak várja nyugodtan ölbe tett kézzel, hogy mások irtsák ki a gyomot a mezőről meg a testéből.
Annyi észrevételem lenne az allergiával kapcsolatban, hogy a parlagfű állítólag nem mindig volt ilyen erős allergén növény. A pollenjei állítólag a diesel üzemű gépjárművek kipufogógázának hatására váltak érdes, rücskös felületűvé és ez (vagyis részben ez) okozza az allergiás reakciókat.
VálaszTörlésTeljesen igaz a városi környezettel kapcsolatos dolog. A szemben lévő szomszédom por vagy pollen allergiás, és mióta kiköltözött Pécsről Heténybe azóta nem jelentkeznek az allergia tünetei.
Kicsi