A későn érkezettek kedvéért: miről is szól a paleolit diéta? Egy igen összetett megközelítésről van szó, amely magában foglal egyrészt táplálkozási elveket (ezek a legfőbb ismertetőjegyei) és életmódbeli szabályokat, másrészt evolúciós-elméleti feltevéseket. Ezek szorosan összefüggő, szerves egészet alkotnak, melyre szokás paleolit életmód vagy paleolit diéta néven hivatkozni. A diétához tartozó elméleti megfontolások nem feltétlenül képezik egyetértés tárgyát a laikusok körében, a szakemberekről nem is beszélve. Gyakorlati programja azonban nem válhat kárára senkinek, csak hasznot hozhat, függetlenül attól, hogy a mögötte meghúzódó elmélet némely állítása az idővel valószínűleg megkopik.
A paleolit életmód tulajdonképpen nem tartalmaz semmi radikálisat. Alapja rendkívül egyszerű: éljünk és táplálkozzunk úgy, mint az őseink, hogy elkerülhessük a civilizált létforma átkos testi-lelki betegségeit. A civilizációs betegségek a földműveléssel és az urbanizációval kialakult életmódbeli és táplálkozásbeli változások következményei. Ilyen változások a mozgáshiány, az egyre kevesebb napon töltött idő (D-vitamin hiány), a túl steril környezet és a táplálkozásbeli változások. A modern ember étrendjéből fontos elemek hiányoznak, mint az omega-3 zsírsavak (alacsony halfogyasztás) és vitaminok (kevés zöldség és gyümölcs), míg más, a szervezetre káros anyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen: glutén (gabonafélék), tejfehérjék (tej és tejtermékek) és lektinek (bizonyos zöldségek).
A gabona- és tejfogyasztás hátrányairól, illetve magáról a paleolit diétáról már egy korábbi bejegyzésben írtam, kiegészítve személyes tapasztalataimmal. Most elsősorban nem erről lesz, szó, hanem néhány civilizációs betegség hátteréről és megelőzésük, illetve gyógyításuk lehetőségeiről. Erről szól A paleolit táplálkozás és korunk betegségei című könyv. Szendi az alábbi betegségeket vizsgálja részletesen, egy-egy fejezetben: 2-es típusú cukorbetegség, rák, reflux, PCOSZ (táplálkozási betegségek), allergiák (a környezet betegségei), 1-es típusú cukorbetegség, pajzsmirigybetegség, szklerózis multiplex, reumatoid artritisz (immunbetegségek) és skizofrénia (elmebetegség). A részletes ismertetés nem a blogra tartozik, viszont szeretnék kiemelni és röviden áttekinteni néhány precedens értékű betegséget.
2-es típusú cukorbetegség: mesterségesen fenntartott anyagcserezavar? (A dőlt betűs címek a könyből származnak.)
A 2-es típusú cukorbetegséget szokás "örökletes" betegségnek tartani, mely a genetikai hajlamot mutató egyéneknél alakul ki, többnyire 30 éves kor felett. A betegség során a szervezet által termelt inzulin egyre kevésbé képes ellátni feladatát, a cukor bejuttatását a vérből a sejtekbe. A cukor a vizelettel távozik, a szervezetből vizet von el (ettől alakul ki a homályos látás). Kezelésére különböző gyógyszereket és inzulint javasolnak. Általánosan elterjedt nézet, hogy a meglevő betegség gyógyíthatatlan, és javulás se nagyon érhető el, legfeljebb a további roncsoló hatások megakadályozására van lehetőség.
Szendi más véleményen van. Nem a gének, és nem is az életkor tehető felelőssé a cukorbetegségért, mondja. Kialakulásának fő oka a nyugati táplálkozás. "A 2-es típusú cukorbetegség olyan akut anyagcserezavar, amelyet a nyugati táplálkozás okoz és a mai orvosi kezelés tart fenn mesterségesen." A diagnosztizált cukorbetegek aránya a civilizált országokban 6-8%, ehhez számítva a diagnosztizálatlan, és a cukorbetegség "előszobájában" tartózkodó betegeket, körülbelül 20%-ot kapunk.
Emlékezzünk vissza kicsit a cukor blues-ra: ahhoz, hogy valaki komoly beteggé váljon, egy hosszú folyamatnak kell lejátszódnia a testében, amit a beteg saját önpusztító táplálkozási szokásaival tart mozgásban. Ennek a folyamatnak bizonyos stádiumaiban jelennek meg a különféle tünetek. Először csak "enyhék", mint a cukor bluesban: pattanások, fejfájás, orrfolyás, rossz közérzet - aztán "egyszer csak" ott a szédülés, a cukros vizelet és az acetonos lehelet, az elhomályosuló látás és aki végigjárja a cukor keserű útját, akár amputációval és halállal is zárhatja ezt a kalandot.
A paleolit megközelítés alapján világossá válik, hogy miért harapódzott el a betegség járványszerűen a 20. század elején. Az ok: a megnövekedett ipari gabonatermelés és -fogyasztás, a feldolgozott és cukros élelmiszerek megjelenése és egyre nagyobb mennyiségű fogyasztása. A cukorbetegség szoros kapcsolatban van az elhízással: A normálisnak tartott testtömeg- és vércukor értékek, állítja a könyv, túl magasak, és a jelenlegi civilizációs állapotokhoz igazodva jelölik ki a határértékeket, ami nem esik egybe az egészséges értékekkel.
Társadalmunk alapvetően szénhidrát alapú táplálkozást folytat, ebből kifolyólag a vércukor értékek sokkal magasabbak, mint a fehérje- és zsíralapú táplálékon élő népeké. A természeti népek állítja Szendi, egészségesek, és nem kövérek. Ez persze így nem teljesen igaz; a trópusi szigeteken például rengeteg, szénhidrát alapú táplálkozást folytató közösség él(t), amelyek testalkata és felépítése merőben eltér a vadászó-gyűjtögető népekétől. Óceániában állítólag mindig is elhízottak voltak a bennszülöttek, de a cukorbetegség egészen addig ismeretlennek számított, amíg meg nem jelent a Coca Cola és társai. Nem mindegy tehát, hogy pontosan miféle szénhidrátot is fogyasztunk. A feldolgozott gabonafélék és a cukor fogyasztása egészen biztosan egy sor cukor blueshoz és súlyosabb esetben cukorbetegséghez vezet, a gyümölcsök és zöldségek kapcsán azonban még nemigazán merült fel a gyanú, hogy efféle hatásokkal bírnának.
Ha valaki azt hiszi, hogy az életkorra való hivatkozás megoldja egy betegség eredetének rejtélyét, az gondolkodjon el azon, hogyan jelenhet meg egy állítólagos időskori betegség gyermekeknél. Hans-Ulrich Grimm megrázó könyvében (A leves hazudik) beszámol azokról a német kutatásokról, melyek során tíz év alatti gyerekeknél fedezték fel a cukorbetegséget, érelmeszesedést és csontritkulást. Némely kutató levetette a civilizációs szemellenzőt és megvizsgálta, pontosan mit esznek ezek a gyerekek. A válasz sejthető: péksüteményt, üdítőitalokat és chipset. Ha valaki kíváncsi rá, hogyan lehet egy 11 éves gyereknek csontritkulása, olvassa el bátran Grimm könyvét! Szendi adatai mellett kiváló betekintést nyújt a hétköznapok egészségi drámáiba.
A cukorbetegség egy felkiáltójel, amely arra hívja fel a figyelmet: törődj az egészségeddel, törődj a táplálkozásoddal! A betegség kialakulásáért nem a gének, az életkor vagy az időjárás a felelős, hanem mi magunk. És egy kicsit a szüleink is. A magzati programozottság elmélete szerint az anya táplálkozása a terhesség ideje alatt meghatározza a magzat későbbi anyagcseréjét. A koplaló anyuka tehát koplalásra készíti fel magzata szervezetét - így, ha a gyermek ennek ellenére bőséggel találkozik, elhízik, és jó eséllyel cukorbajos lesz. Úgy tűnik, az anya felelőssége nem merül ki a cigaretta és a szesz kerülésében!
A betegséget súlyosbítja a D-vitamin hiánya is. A D-vitamin, amely a bőrfelületet érő napsugárzás hatására termelődik szervezetünkben, fontos szabályozó szerepet tölt be. A gyulladásfaktorok szabályozásával az inzulinrezisztencia fokozódását gátolja. Mivel immunrendszerünknek szüksége van rá - nagyobb mennyiségben, mint amennyit a hivatalos ajánlások írnak -, hiányában a szervezet védekezőképessége gyengül. Nem véletlenül része a paleolit életmódprogramnak a sok napozás.
Már közhely, hogy a mozgás egészséges. Valóban az! A mozgás fokozza az izmok cukorfelvételét, kedvező hatást gyakorolva az anyagcserére. A heti pár óra séta azonban nem a megfelelő megoldás: Az ember mozgásigénye sokkal nagyobb. A mozgás gyorsítja az anyagcserét, így a cukor nem a zsírlerakódásokat fogja növelni, hanem az izomösszehúzódás során használódik el.
Szerintem is a Paleo étkezés áll legközelebb az 'egészségeshez' azok közül amik viszonylag nagyobb publicitást kaptak. Persze az egészséges étkezés megvalósítása manapság hááát... ahhoz tényleg magadnak kellene mindent megtermelni/tenyészteni/vadászni. Sebaj, próbálja mindenki a lehetőségek szerint a legjobbat kihozni :). Amúgy MO-n (viszonylag) igen olcsón lehet vadhúshoz jutni. Teljes részleteiben nem ismerem a paleo életvitelt, csak a főbb motívumait. Egyedül a tejtermék vonallal nem értek teljesen egyet. A tejet nem preferálom, de van pár hasznos készítmény (sajt, élő kultúrás termékek) amit szerintem kár nem fogyasztani. Már annak aki nem érzékeny rá :).
VálaszTörlésA cikk pedig remek, mint mindig ;)
Max
A tejtermékek háttérbe szorításával én sem értek egyet, én a tejet is nagyon szeretem, véleményem szerint sokat is fogyasztok belőle a környezetemben lévőkhöz képest. Ugyanakkor káros hatást nem érzékelek. Bár tény, hogy van akinél viszont hasmenést okoz egy kis mennyiség is, kivéve ha a tejet jól beáztatott müzlivel fogyasztja.
VálaszTörlésEzen kívül annyit szeretnék hozzátenni, hogy valahol azt hallottam az ember evolúciósan futásra fejlődött. Ha ezt igaznak feltételezzük és szerintem ezzel nagyot nem tévedünk, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy heti pár óra séta kevés.
Kicsi
Max, teljesen igazad van abban, hogy a paleolit étrend áll a legközelebb a "természeteshez". A természetességet több módon definiálhatjuk, így a paleolit természetes például azért, mert 1) minél kevesebb feldolgozott és finomított élelmiszer szerepel benne, 2) a civilizált környezet kialakulása előtti idők életmód mintáit preferálja, 3) nem táplálékkiegészítőktől vagy gyógyszerektől várja az egészséget. A tejtermékekkel kapcsolatban alighanem igazad van. Ezek nem mindenki számára rosszak, de hosszú távon, úgy tűnik, lehet rossz hatásuk. Erről lesz majd egy külön blogbejegyzésem, mert van még szakirodalom róla a tarsolyomban! :D
VálaszTörlésKicsi, a tejes müzlivel kapcsolatban azt kell hogy mondjam, nem egy bombabiztos módszer hasmenés ellen! :) Nálam azonnali hasmarsot okoz. Emlékszel az ételek különválasztására? Gabonaféle és tejtermék összeevése az emésztés szempontjából nem okés! Ráadásul olyan inzulinreakciót produkál, hogy az evés után 2 órán belül úgy érezheted amgad, mint akin áthajtott egy lánctalpas. Az emberek jó része valószínűleg tényleg futásra fejlődött, Szendi szerint az ember napi futásigénye 10-20 km. Mondjuk én a magam részéről nem vagyok olyan biztos abban, hogy az endomorf (tömzsi, széles csípőjű-széles vállú) testalkatú embertípus rohangálásra szelektálódott volna, de ez részletkérdés. Mozogni mindenkinek kell, intenzíven, nem csak sétafikálni.
Megjegyzésem csak a kommentelőknek szól. A magam észéről 18 évig a szüleim által készített kajákból éltem(pörkölt, palacsinta, tojásos nokedli stb...) és bármilyen meglepő nem érzékeltem a rossz hatását. Viszont, amikor egy hétig eme ember(:D) által készített étrendet fogyasztottam éreztem a különbséget. NEM azon a héten, hanem utána. Amikor jött az újabb otthoni kaja, a kenyér meg társai beleértve a tejtermékeket. Az a rossz közérzet, meg a puffadás és a rosszullét és a rám jellemző székrekedés... na akkor rájöttem, hogy igenis Van értelme ennek, még ha eleinte az ember hülyeségnek is tartja a dolgot, mert ha valaki én annak tartottam. Ezért azt javaslom, hogy úgy kritizáljon mindenki, hogy azt a dolgot ki is próbálta és van vele tapasztalata, addig meg nem kell osztani az észt, mert csak rájössz, hogy igazából te vagy a buta és tudatlan.
VálaszTörlésZsófi
Füles szerintem kicsit félre értetted a tejbe áztatott müzlit konkrétan arra az ismerősöm re értettem akitől hallottam h nála csak akkor nem okoz hasmenést, ha így fogyasztja, máskülönben igen. De ezt csak rá értettem! :)
VálaszTörlés