Ha már olyan sokan dicsérik, miért ne szedjek én is vitaminokat...?
Olyan sokszor hallom, miért ne szedjek vitaminokat...
Érzitek a különbséget a két "miért ne?" között? Ez a különbség választja el a sikeres, nyitott és egészséges embert a vesztes, szkeptikus és beteg embertől.Melyik merül fel benned, amikor hallasz valamiről, amivel jobbá teheted a magad vagy mások életét? A "megpróbálom"-jellegű kérdés, vagy a "miért nem próbálom meg"-jellegű kifogások?
Van egy bizonyos embertípus, aki mindenre tud ellenérveket mondani. Miért NE sportolj, miért NE utazz repülőn, mért NE tőzsdézz. Ismersz ilyen embereket? Én rengeteget. Akármilyen ötletet osztok meg velük, biztos, hogy rögtön ezerféle veszélyt vizionálnak és megpróbálják elmagyarázni, miért nem működnek a dolgok. Többnyire a valósággal kapcsolatban is csak arról vannak teóriáik, miért NEM működnek a dolgok. Ezeknek az embereknek a dolgai nem is működnek. Nyugodtan hallgass rájuk, és a te dolgaid se fognak működni. Aztán gyártogathatod te is a "miért nem jó"-elméleteket.
A vitaminbiznisz is erre épül. Miért NEM jó a nyugati táplálkozás és életmód? Azért, mondja, mert az emberek nem egészségesek. Akár meg is állhatnánk itt, hogy mélyenszántó filozófiai elméleteket alkossunk a megbolygatott Földről, aztán izgatott lelki állapotunkban hazamehessünk tévézni. Eddig tökéletesen megegyezik a történet a "miért nem jó"-típusú elméletekkel. Csakhogy Dr. Lenkei hozzáteszi: az emberek lehetnek egészségesek, tudnak változtatni rossz sorsukon. Ez pedig botránykő azok szemében, akik rettegnek mindenféle önálló döntéstől és minden, az életüket érintő változástól. Az "egészségkultúra" alapja ugyanis a személyes felelősség, és ebben a tekintetben alapvetően eltér a civilizációs gondolkodásmódtól. Nem az orvosod és nem is a társadalom felelős az egészségedért, hanem csak és kizárólag Te magad! Ha rossz az egészséged, Te rontottad el, nem a társadalom, a környezetszennyezés, a stressz vagy az időjárás.
Nyugodtan hihetsz olyan meséknek, hogy az ózonlyuk miatt lettél bőrrákos, és tehetetlenül, csendes lelkiismerettel elpusztulhatsz anélkül, hogy tettél volna bármit is egészséged helyreállítása érdekében. Csak nem tömheted be az ózonlyukat! Vannak persze olyan elszánt emberek, akik még az ózonlyukat is betömnék, ha kellene. Vagy akár még sportolni, diétázni és vitamint szedni is hajlandóak.
A sporttól szívrohamot, a diétától anorexiát, a vitaminoktól meg vesekövet kaphatsz, mondják szkeptikusaink. Ezzel a hozzáállással inkább ki se lépj otthonról, sőt, a szádat se nyisd ki! Először is, tájékozódj! Hány olyan embert ismertél, aki vitaminmérgezésben halt meg? Egyáltalán hallottál-e ilyen esetről? Vagy egyáltalán tudsz-e olyan emberről a környezetedben, aki valaha is vitaminmérgezést kapott? Én egyetlen ilyenről sem hallottam, soha. Tudok azonban vagy egy tucatot (magamat is beleértve), aki vitaminok hatására energikusabb lett, nyugodtabb, csökkent az alvásigénye, javult a koncentráló képessége stb.
Eldöntheted, kiktől fogadsz el tanácsot, ki a hiteles ember a szemedben. Amikor nagypapám betegágyánál megkérdeztem az orvost, miért beteg és mi a baja az öregnek, csak a vállát rángatta és fújtatott: "Öreg már. Ezzel nem lehet mit csinálni." Az orvos volt vagy másfél mázsa, alig kapott levegőt. Tulajdonképpen nem akart segíteni. Se magán, se senkin. (Amikor aztán a Lenkei-féle vitaminok "csodát tettek", csak addig tartott az öröm, amíg újra el nem kezdték kényszeresen zabálni a gyógyszereket. Azóta jó szarul is vannak megint.)
Szerencsém volt egyszer Lenkei doktort személyesen is meghallgatni egy előadáson. Három órát beszélt egyfolytában, lendületesen, a fáradtság bármiféle jele nélkül. Csak azért hagyta abba három óra múlva az előadást, mert a hallgatók már le-lefordultak a székről. Ilyen energikus embert talán életemben nem láttam még! Eldöntheted, számodra ki képviseli az igazságot. A kövér, beszélni alig tudó ügyeletes, aki a vállát vonogatja: "nem tehetünk semmit", vagy a briliáns stílusú, energikus és fitt orvos, aki szerint "az ember boldogságra teremtetett".
Sokan felhánytorgatják, hogy a vitamin csak az üzletről szól. Ezt nem értem. Kapsz egy jó tanácsot, hogyan őrizheted meg egészségedet. Elmagyaráznak neked mindent, amire kíváncsi vagy. Aztán elvárod, hogy még ráadásul ingyen kapd a vitaminokat? Mégis milyen alapon várod el?! Az orvosi ellátást talán ingyen kapod? Nem! Minden hónapban fizetsz érte. Az élelmiszert, a gázt, a vizet, a kábeltévét ingyen kapod?! Nem. Fizetsz értük. És ezek is az üzletről szólnak. Nem kicsi üzletről. Egy csomó dologért fizetsz, amiből az égvilágon semmi jó nem származik. Miért nem vagy hajlandó olyanért fizetni, ami csak a hasznodra válhat?! Legközelebb lemondod a távfűtést, mert nem akarod egy orosz olajmágnás zsebét tömni?!
Miért ne szedjek hát vitaminokat?
2011. augusztus 31., szerda
Miért van szükségük az egészséges embereknek vitaminpótlásra?
Fontos dolgokról van itt szó, egyszerűen, világosan. A "lázadó" orvos-író (akit úgy is szokás emlegetni, mint "az orvos, aki szembeszállt a gyógyszermaffiával") felteszi a kérdést: "lehetséges-e egészséges embereknél egészségjavulást elérni?", majd az egészség különböző területeit vizsgálva kifejti a vitaminpótlás szerepét a szervezet önszabályozó működésében.
Az egészségnek különböző fokozatai vannak, állítja Dr. Lenkei. Egészségesnek mondhatjuk egyaránt azt a személyt is, aki csúcsszintű sportteljesítményre képes nap mint nap, és azt is, aki folyamatosan fáradt, levert, kedvetlen. Utóbbi, noha még nincs diagnosztizált betegsége, a kezdődő testi rosszul-lét jeleit mutatja. Sajnos sokan produkálunk ilyen általános tüneteket, melyek ugyan még nem számítanak betegségnek, mégsem illenek bele az egészségről kialakított képünkbe. A legtipikusabb ilyen tünet a gyakori fáradtságérzés, fáradékonyság.
A legtöbb ember napi nyolc óra nevetségesen könnyű munka után máris fáradtnak érzi magát. Ez a fáradtság nem a munkától van, vagy a kevés alvástól. Te is ismersz biztos olyat, akinek a napi tíz óra alvás is kevés. A magam részéről meg merem kockáztatni, hogy egy profi módon összeállított étrenddel bármilyen mennyiségű stresszt és munkát el lehet viselni különösebb fáradtságérzés nélkül, minimális alvással. A súlyos "civilizációs betegből" a nyersdiéta és a búzafűlé "prófétájává" vált egészségszakértő, Ann Wigmore például beérte napi négy (4)(!!!) óra alvással, és saját bevallása szerint több életenergiája volt, mint bármikor előtte az életben, beleértve fiatalkorát is. A rossz közérzet, állítja Dr. Lenkei, csakúgy, mint a hajhullás, bőrbetegségek, emésztési rendellenességek és még sok más zavar, egy hiányállapot megnyilvánulásai lehetnek, amely már hosszabb idő óta fennáll a szervezetben.
Ezt a hiányállapotot szüntethetjük meg megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag bevitelével. (A "megfelelő mennyiség" itt nem egy almát jelent!!!) Ha rossz közérzetünk, és a többi rendellenesség nem hiány következményei volnának, akkor nem lehetne vitaminok és ásványi anyagok bevitelével semmiféle javulást elérni. Mivel a komplex vitamin és ásványi anyag készítmények szedése rövid időn belül látványos javulást eredményez, beigazolódni látszik a hiánytünet hipotézis.
A vitaminkészítményekkel elért feltűnő javulásokról szól a könyv. Csak néhány példa a rengeteg sikerből: bőr megszépül, pattanások eltűnnek, haj sűrűbb és erősebb (akár visszanőhet, mint nyers diéta hatására), emésztés javul, napi rendszeres széklet, alvásigény drasztikusan csökken, meddőnek vélt nők teherbe esnek - és még számtalan hasonló "csoda".
Lenkei doktor mottója szerint az ember boldogságra teremtetett. A könyvet nem a doktor úr írta. Azok írták, akik leveleikben beszámolnak nekünk saját egészségük megjavításában elért sikereikről. Ezeket a történeteket kommentálja Dr. Lenkei, és kommentárjaival finoman tereli az olvasó gondolatát a végkövetkeztetés felé. A tökéletes egészség elérhető cél, elérésével pedig egy boldogabb élet vár ránk.
A magam részéről csak annyit fűznék hozzá, hogy szedjetek vitamint, mert a vitamin tényleg jóóóó! :)
Az egészségnek különböző fokozatai vannak, állítja Dr. Lenkei. Egészségesnek mondhatjuk egyaránt azt a személyt is, aki csúcsszintű sportteljesítményre képes nap mint nap, és azt is, aki folyamatosan fáradt, levert, kedvetlen. Utóbbi, noha még nincs diagnosztizált betegsége, a kezdődő testi rosszul-lét jeleit mutatja. Sajnos sokan produkálunk ilyen általános tüneteket, melyek ugyan még nem számítanak betegségnek, mégsem illenek bele az egészségről kialakított képünkbe. A legtipikusabb ilyen tünet a gyakori fáradtságérzés, fáradékonyság.
A legtöbb ember napi nyolc óra nevetségesen könnyű munka után máris fáradtnak érzi magát. Ez a fáradtság nem a munkától van, vagy a kevés alvástól. Te is ismersz biztos olyat, akinek a napi tíz óra alvás is kevés. A magam részéről meg merem kockáztatni, hogy egy profi módon összeállított étrenddel bármilyen mennyiségű stresszt és munkát el lehet viselni különösebb fáradtságérzés nélkül, minimális alvással. A súlyos "civilizációs betegből" a nyersdiéta és a búzafűlé "prófétájává" vált egészségszakértő, Ann Wigmore például beérte napi négy (4)(!!!) óra alvással, és saját bevallása szerint több életenergiája volt, mint bármikor előtte az életben, beleértve fiatalkorát is. A rossz közérzet, állítja Dr. Lenkei, csakúgy, mint a hajhullás, bőrbetegségek, emésztési rendellenességek és még sok más zavar, egy hiányállapot megnyilvánulásai lehetnek, amely már hosszabb idő óta fennáll a szervezetben.
Ezt a hiányállapotot szüntethetjük meg megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag bevitelével. (A "megfelelő mennyiség" itt nem egy almát jelent!!!) Ha rossz közérzetünk, és a többi rendellenesség nem hiány következményei volnának, akkor nem lehetne vitaminok és ásványi anyagok bevitelével semmiféle javulást elérni. Mivel a komplex vitamin és ásványi anyag készítmények szedése rövid időn belül látványos javulást eredményez, beigazolódni látszik a hiánytünet hipotézis.
A vitaminkészítményekkel elért feltűnő javulásokról szól a könyv. Csak néhány példa a rengeteg sikerből: bőr megszépül, pattanások eltűnnek, haj sűrűbb és erősebb (akár visszanőhet, mint nyers diéta hatására), emésztés javul, napi rendszeres széklet, alvásigény drasztikusan csökken, meddőnek vélt nők teherbe esnek - és még számtalan hasonló "csoda".
Lenkei doktor mottója szerint az ember boldogságra teremtetett. A könyvet nem a doktor úr írta. Azok írták, akik leveleikben beszámolnak nekünk saját egészségük megjavításában elért sikereikről. Ezeket a történeteket kommentálja Dr. Lenkei, és kommentárjaival finoman tereli az olvasó gondolatát a végkövetkeztetés felé. A tökéletes egészség elérhető cél, elérésével pedig egy boldogabb élet vár ránk.
A magam részéről csak annyit fűznék hozzá, hogy szedjetek vitamint, mert a vitamin tényleg jóóóó! :)
2011. augusztus 27., szombat
Hogyan leszek mindenkinél jobb és sikeresebb?
Motiváció mindenkinek vasárnap reggel.
Jó tíz kilométert futottam. Csaknem másfél óra volt. Ha egy futó látta volna, amit csinálok, kinevetett volna. Nem futás volt, inkább szerencsétlenkedés. Miért vagyok mégis sikeresebb mindenkinél?!
Felkeltem vasárnap reggel hat óra előtt. Este vihar volt, mégis kimentem a földútra. Pedig ott volt előtte a para: "Vizes és sáros az út. Maradj otthon!" Kimentem. Amikor elindultam, eszembe jutott, hogy nem ittam elég vizet, csak teát. Ez nagy hiba! Úgy fúj a szél, mint az állat. Legalább tíz fokkal hidegebb van. Szinte fáztam.
LESZAROM!
Azt is leszarom, hogy amit csinálok, azt sokan bohóckodásnak neveznék. Őszintén, kit érdekel? Két és fél hete kezdtem kocogni. Hat kört bírtam lekocogni megállás nélkül, ami majdnem két teljes kilométer. Ma tíz kilométert futottam, kocogással váltogatva, nem egyenletes talajon, sík pályán, mint két hete, hanem köves, dimbes-dombos, vízmosásos földúton. Nem sétáltam és nem szórakoztam az mp3 lejátszómmal, mint egy hete. Most végignyomtam, ráadásul még jó ötszáz métert ráhúztam a végén. Nem olyan kicsinyes hülyeségeket tűztem ki célul két és fél hete, hogy majd kicsit javítok az állóképességemen, kicsit többet futok hétről-hétre és szép lassan jön az állóképességem. Azt tűztem ki célul, hogy egy állat leszek. Legyőzöm önmagam! Győzd le önmagad, és legyőzöl mindenkit!
Miért akarok futni, amikor egyáltalán nem tudok? Egy videó ébresztett rá, hogy miért nem tudtam előbbre lépni az edzésben (és az életben). Íme a videó (köszönet érte Patriknak!!!):
Azért kezdtem futni, mert le akarom győzni önmagam. Egy állat akarok lenni, mint Frank Yang. Most azt gondoljátok, Frank egy idióta, egy bohóc. Olvassatok csak bele a blogjába! Intelligensebb bármelyikünknél. Szoktál olyan dolgokon gondolkozni, amiken ő? Ha szoktál, hogyan gondolkozol ezekről a dolgokról?
A testépítés szempontjából tök mindegy, hogy futsz-e vagy nem. Az is mindegy, milyen súllyal guggolsz. Azt mondják, kis súllyal is lehet izmot építeni, és aerob edzés nélkül is lehet fejlődni, még szálkásodni is, akár versenyre is felkészülhetsz futkosás nélkül. Eddig első sorban az izomépítés motivált. Mégsem fejlődtem hat hónap alatt lószart se. ("A futással izmot égetsz" és hasonló baromságok járnak ilyenkor az ember fejében.)
Amikor edzettem, mindig arra gondoltam: most nem megy, ezért, azért, amazért. Majd legközelebb. Holnap, jövő héten, szeptemberben, jövőre. "Majd egy hónap múlva már tíz-tizenöt kilóval többet fogok kinyomni." A szart! ÉN, ITT, MOST. Frank hetven egynéhány kilósan guggol kétszáz körüli súllyal. Egyből jönnek a testépítő okosságok, hogy ilyen meg olyan szarul csinálja, és így meg úgy meg fog sérülni. Van egy bölcs mondás: "Amit csinálni érdemes, azt érdemes rosszul is csinálni." Aki parázik a sérüléstől, az maradjon otthon a picsába. Akinek fáj, hogy más megsérülhet, az ne nézzen oda.
Miért ne guggolhatnék én is kétszázzal? MIÉRT NE? Ha egy idióta megcsinálja, én miért ne tudnám megcsinálni? És te miért nem csinálod meg, ha ráadásul még okosabb is vagy?!
Miért ne lehetnék sikeres a sportban, a szerelemben, a munkában, az üzletben, az életben? MIÉRT NE? Csak magamat kell legyőznöm!!! Aki meg vissza akar tartani, az menjen a fenébe. Ha meg én akarom visszatartani magam akkor fogom elmegyek és otthon hagyom magam a picsába.
Jó tíz kilométert futottam. Csaknem másfél óra volt. Ha egy futó látta volna, amit csinálok, kinevetett volna. Nem futás volt, inkább szerencsétlenkedés. Miért vagyok mégis sikeresebb mindenkinél?!
Felkeltem vasárnap reggel hat óra előtt. Este vihar volt, mégis kimentem a földútra. Pedig ott volt előtte a para: "Vizes és sáros az út. Maradj otthon!" Kimentem. Amikor elindultam, eszembe jutott, hogy nem ittam elég vizet, csak teát. Ez nagy hiba! Úgy fúj a szél, mint az állat. Legalább tíz fokkal hidegebb van. Szinte fáztam.
LESZAROM!
Azt is leszarom, hogy amit csinálok, azt sokan bohóckodásnak neveznék. Őszintén, kit érdekel? Két és fél hete kezdtem kocogni. Hat kört bírtam lekocogni megállás nélkül, ami majdnem két teljes kilométer. Ma tíz kilométert futottam, kocogással váltogatva, nem egyenletes talajon, sík pályán, mint két hete, hanem köves, dimbes-dombos, vízmosásos földúton. Nem sétáltam és nem szórakoztam az mp3 lejátszómmal, mint egy hete. Most végignyomtam, ráadásul még jó ötszáz métert ráhúztam a végén. Nem olyan kicsinyes hülyeségeket tűztem ki célul két és fél hete, hogy majd kicsit javítok az állóképességemen, kicsit többet futok hétről-hétre és szép lassan jön az állóképességem. Azt tűztem ki célul, hogy egy állat leszek. Legyőzöm önmagam! Győzd le önmagad, és legyőzöl mindenkit!
Miért akarok futni, amikor egyáltalán nem tudok? Egy videó ébresztett rá, hogy miért nem tudtam előbbre lépni az edzésben (és az életben). Íme a videó (köszönet érte Patriknak!!!):
Azért kezdtem futni, mert le akarom győzni önmagam. Egy állat akarok lenni, mint Frank Yang. Most azt gondoljátok, Frank egy idióta, egy bohóc. Olvassatok csak bele a blogjába! Intelligensebb bármelyikünknél. Szoktál olyan dolgokon gondolkozni, amiken ő? Ha szoktál, hogyan gondolkozol ezekről a dolgokról?
A testépítés szempontjából tök mindegy, hogy futsz-e vagy nem. Az is mindegy, milyen súllyal guggolsz. Azt mondják, kis súllyal is lehet izmot építeni, és aerob edzés nélkül is lehet fejlődni, még szálkásodni is, akár versenyre is felkészülhetsz futkosás nélkül. Eddig első sorban az izomépítés motivált. Mégsem fejlődtem hat hónap alatt lószart se. ("A futással izmot égetsz" és hasonló baromságok járnak ilyenkor az ember fejében.)
Amikor edzettem, mindig arra gondoltam: most nem megy, ezért, azért, amazért. Majd legközelebb. Holnap, jövő héten, szeptemberben, jövőre. "Majd egy hónap múlva már tíz-tizenöt kilóval többet fogok kinyomni." A szart! ÉN, ITT, MOST. Frank hetven egynéhány kilósan guggol kétszáz körüli súllyal. Egyből jönnek a testépítő okosságok, hogy ilyen meg olyan szarul csinálja, és így meg úgy meg fog sérülni. Van egy bölcs mondás: "Amit csinálni érdemes, azt érdemes rosszul is csinálni." Aki parázik a sérüléstől, az maradjon otthon a picsába. Akinek fáj, hogy más megsérülhet, az ne nézzen oda.
Miért ne guggolhatnék én is kétszázzal? MIÉRT NE? Ha egy idióta megcsinálja, én miért ne tudnám megcsinálni? És te miért nem csinálod meg, ha ráadásul még okosabb is vagy?!
Miért ne lehetnék sikeres a sportban, a szerelemben, a munkában, az üzletben, az életben? MIÉRT NE? Csak magamat kell legyőznöm!!! Aki meg vissza akar tartani, az menjen a fenébe. Ha meg én akarom visszatartani magam akkor fogom elmegyek és otthon hagyom magam a picsába.
Hogyan legyünk cukorbetegek?
Amikor csak cukrot eszünk, gyakorlatilag cukorbetegek leszünk - átmenetileg. Cukor fogyasztása után a magas vércukor szintre reagálva hasnyálmirigyünk inzulint választ ki. Az inzulin gyorsan eltünteti a cukrot a szervezetünkből - úgy működik, mint egy kiskanál, amivel a gondoskodó szervezet kicsi, éhes sejtjeit eteti. Bonyolult folyamatok játszódnak le, melyekben a cukor az inzulin és mellékvesekéreg-hormonok segítségével vándorol a máj glikogénraktára és a sejtek között, közben számos átalakuláson megy végbe.
A lényeg az, hogy a cukor hormonreakciót vált ki. Ez a hormonreakció könnyen okozhatja a szervezet önszabályozó mechanizmusainak felborulását. Amikor vércukrunk lezuhan, sejtjeink nem jutnak elég cukorhoz, fáradtnak, levertnek érezzük magunkat. Itt megjegyezném, hogy a hétköznapok rendszeres fáradtságérzetének semmi köze nincs az alváshoz és "kemény" munkához. A táplálkozáshoz viszont annál inkább!
A cukor egy finomított tápanyag, így szervezetünk nagyon érzékenyen reagál rá. Amikor vércukorszintünk gyorsan zuhan, falási rohamok törnek ránk, hogy sejtjeink ismét megkapják a maguk kis betevőjét. Minél nagyobb a vércukorszint ingadozása, a falási rohamok annál erősebbek. Aki nem eszik cukrot, és szénhidrátot is alig-alig, az valósággal elfelejtheti az éhséget. Paleolit diéta során például könnyen kialakulhat fáradtságérzés a sejtek tartósan alacsony cukor-ellátottsága miatt (sportolás vagy nehéz fizikai munka hatására), viszont ezt nem kíséri farkaséhség.
Ördögi körbe kerülünk - újra szénhidrátot kell ennünk, hogy vércukorszintünk helyre álljon. Farkas éhesek vagyunk, és bármit megennénk, bármilyen mennyiségben. Ha az éhség történetesen a városban tör ránk, és nincsen a táskánkban vészhelyzet esetére egy jó adag saláta csirkével, vagy friss gyümölcs, akkor be kell érnünk a pékségek kínálatával. A péksüteményekkel és szendvicsekkel pedig szinte kizárólag hibázni lehet, ha a vércukor tartós helyreállításáról van szó. A fehér lisztből készült dolgok ugyanazt a folyamatot fogják beindítani, amelyet a cukor. Gyors emelkedés, aztán zuhanás - először eufórikus teltségérzés, aztán kábult révület, ásítozással és panaszkodással.
Ha péksütemények helyett szendvicset eszünk, megint adtunk a szarnak egy pofont: ha egy étkezésen belül visszük be a szénhidrátot és a fehérjét, az inzulinreakció hatványozottan nagyobb lesz, mintha külön étkezéskor fogyasztanánk őket. A történet ugyanúgy folytatódik: rövid emelkedés után (jóllakottság, teltségérzet) sokáig tartó kábulat. A tejjel ugyanez a helyzet: eszméletlenül megdobja az inzulint. Gondoljuk csak el, mi történik, amikor a reggelt egy jó cukros tejeskávéval kezdjük, jó sok tejszínhabbal? Vércukrunk elszabadult liftként zuhan a felhőkarcoló tetejéről valahova egészen mélyen a normális küszöbérték alá.
A zöldségek némileg redukálják az inzulinválaszt, a gyümölcsök pedig normális mennyiségben fogyasztva nem is nagyon igényelnek inzulint. Ha a "különválasztás elvét" követjük, vagyis nem fogyasztunk egyszerre szénhidrátot és fehérjét, hanem külön étkezésekben visszük be őket, például a húst zöldségekkel és a zabot vagy barna rizst gyümölcsökkel esszük, sokkal nehezebben rakja le szervezetünk az elfogyasztott tápanyagokat zsírba. (Előfordult, hogy a táplálék minőségét figyelmen kívül hagyva, cukros ételekből és finomított szénhidrátokból napi 500 g-ot vagy még többet vittem be gondosan különválasztva a fehérjedús étkezésektől napokig, és szemmel láthatólag nem zsírosodtam, és nem vizesedtem, míg napi 250 g szénhidráttól hússal együtt fogyasztva máris telni kezdtek a zsírpárnák.)
Az inzulin-vércukor szintek a szervezetben nem csak evés hatására változnak. Amikor az étkezés után a vércukor leesik, beindulnak a válaszfolyamatok, melyek igyekeznek helyreállítani az egyensúlyt, vagyis a normális vércukor- és inzulinszintet. Kisebb kitérés esetén (kisebb mennyiségű vagy kevésbé finomított szénhidrátok) a vércukorszint gyorsan helyreáll: nagyobb zabálás után ez hosszú órákat vehet igénybe. Reggelre általában az egyensúly helyreáll, ezért ritka, hogy ébredés után azonnal éhesek legyünk.
A Cukor Blues akkor kezd súlyossá válni, amikor már nem tudja szervezetünk belőni és tartósan fenntartani a normális vércukorszintet. Köszönhetően a rendszertelen evésnek és a sok cukornak és finomított szénhidrátnak. Ilyenkor tartós fáradtság, levertség, fejfájás alakul ki, akár lázzal együtt. Rendszertelennek számít például, amikor egy nap során össze-vissza eszünk nagy és kis adag ételeket, eltérő időközönként.
Rendszerint gyümölccsel kezdem a napot, és egy kevés zabbal: 75 g zab, 1 nagy banán, 1-2 barack. Ilyenkor lendületes, friss vagyok még 2-3 órán keresztül, aztán szép lassan "lemerülök", de nem tör rám se fáradtság, se falási vágy. Előfordul azonban, hogy megkívánok egészségtelen ételeket. Mostanában gyakran eszem is belőlük, és minden egyes alkalommal megfizetem a tanulópénzt. Különösen reggel lehet elszúrni a dolgokat. Amikor múltkor reggelire megettem kb. 150 g cornflakest tejjel, fél óra múlva le kellett feküdnöm, mert nem bírtam nyitva tartani a szemem, aztán olyan nyúzottan keltem föl, mintha legalábbis átdorbézoltam volna az éjszakát.
A cukor addiktív szer. Dufty találó kifejezései, a "cukorfüggés" és "cukormérgezés" utalnak a kábítószerekkel való rokonságra. (Cukrot találunk a csecsemőtápszerben és a macskaeledelben is, nyilván nem véletlenül.) "Cukormérgezés" esetén túl sok inzulint lő a hasnyálmirigy a vérbe, és ezután a vércukorszint tartósan alacsony marad. A tüneteket ismerjük. Ez a Cukor Blues. Nap-mint-nap láthatsz embereket az utcán vagy otthon morózus, agresszív, elcsigázott arccal. Ez kérem a Cukor Blues, és az ostoba, ész nélküli evészet. Lehet, hogy éppen másokat hibáztatsz, sőt, biztos, de szar közérzetednek egyedül te vagy az oka. A tartósan alacsony vércukorszint után a következő lépés a glüközintolerancia, vagyis az a jelenség, amikor a hasnyálmirigy "elfárad", és nem hajlandó újabb inzulinválaszt adni a vérbe jutó cukorra. Ekkor a cukor felhalmozódik a vérben, de a sejtek inzulin hiányában nem tudják felvenni, tehát éheznek. A vércukorszint az egekbe szökik, cukor távozik a vizelettel és az ember a változatosság kedvéért jó szarul érzi magát. (Egyszer s mindenkorra, ha nem tér észhez.)
Mi a megoldás? Az alacsony vércukorszintre cukor fogyasztás? (Ezt javasolták az orvosok, amivel még tetézték is a bajt.) A magas vércukorra inzulin szuri? (Az inzulinnal nem lehet gyógyítani a cukorbetegséget.) Jó hír, hogy például paleolit diétával vagy lowcarb diétával jelentős javulás érhető el, sőt, a tünetek teljesen megszűnhetnek, ha a diétázó nem tér vissza a cukorzabáláshoz.
Ha cukorbetegek akarunk lenni, nyugodtan igyunk tejeskávét reggelire, együnk croissant tízóraira, kólát ebédre és chipset meg csokit vacsorára, a változatosság kedvvért és a nagyobb hatás reményében a kóla helyett néha ihatunk cukros ice teákat is, poénból pedig ráfoghatjuk, hogy egészséges.
A lényeg az, hogy a cukor hormonreakciót vált ki. Ez a hormonreakció könnyen okozhatja a szervezet önszabályozó mechanizmusainak felborulását. Amikor vércukrunk lezuhan, sejtjeink nem jutnak elég cukorhoz, fáradtnak, levertnek érezzük magunkat. Itt megjegyezném, hogy a hétköznapok rendszeres fáradtságérzetének semmi köze nincs az alváshoz és "kemény" munkához. A táplálkozáshoz viszont annál inkább!
A cukor egy finomított tápanyag, így szervezetünk nagyon érzékenyen reagál rá. Amikor vércukorszintünk gyorsan zuhan, falási rohamok törnek ránk, hogy sejtjeink ismét megkapják a maguk kis betevőjét. Minél nagyobb a vércukorszint ingadozása, a falási rohamok annál erősebbek. Aki nem eszik cukrot, és szénhidrátot is alig-alig, az valósággal elfelejtheti az éhséget. Paleolit diéta során például könnyen kialakulhat fáradtságérzés a sejtek tartósan alacsony cukor-ellátottsága miatt (sportolás vagy nehéz fizikai munka hatására), viszont ezt nem kíséri farkaséhség.
Ördögi körbe kerülünk - újra szénhidrátot kell ennünk, hogy vércukorszintünk helyre álljon. Farkas éhesek vagyunk, és bármit megennénk, bármilyen mennyiségben. Ha az éhség történetesen a városban tör ránk, és nincsen a táskánkban vészhelyzet esetére egy jó adag saláta csirkével, vagy friss gyümölcs, akkor be kell érnünk a pékségek kínálatával. A péksüteményekkel és szendvicsekkel pedig szinte kizárólag hibázni lehet, ha a vércukor tartós helyreállításáról van szó. A fehér lisztből készült dolgok ugyanazt a folyamatot fogják beindítani, amelyet a cukor. Gyors emelkedés, aztán zuhanás - először eufórikus teltségérzés, aztán kábult révület, ásítozással és panaszkodással.
Ha péksütemények helyett szendvicset eszünk, megint adtunk a szarnak egy pofont: ha egy étkezésen belül visszük be a szénhidrátot és a fehérjét, az inzulinreakció hatványozottan nagyobb lesz, mintha külön étkezéskor fogyasztanánk őket. A történet ugyanúgy folytatódik: rövid emelkedés után (jóllakottság, teltségérzet) sokáig tartó kábulat. A tejjel ugyanez a helyzet: eszméletlenül megdobja az inzulint. Gondoljuk csak el, mi történik, amikor a reggelt egy jó cukros tejeskávéval kezdjük, jó sok tejszínhabbal? Vércukrunk elszabadult liftként zuhan a felhőkarcoló tetejéről valahova egészen mélyen a normális küszöbérték alá.
A zöldségek némileg redukálják az inzulinválaszt, a gyümölcsök pedig normális mennyiségben fogyasztva nem is nagyon igényelnek inzulint. Ha a "különválasztás elvét" követjük, vagyis nem fogyasztunk egyszerre szénhidrátot és fehérjét, hanem külön étkezésekben visszük be őket, például a húst zöldségekkel és a zabot vagy barna rizst gyümölcsökkel esszük, sokkal nehezebben rakja le szervezetünk az elfogyasztott tápanyagokat zsírba. (Előfordult, hogy a táplálék minőségét figyelmen kívül hagyva, cukros ételekből és finomított szénhidrátokból napi 500 g-ot vagy még többet vittem be gondosan különválasztva a fehérjedús étkezésektől napokig, és szemmel láthatólag nem zsírosodtam, és nem vizesedtem, míg napi 250 g szénhidráttól hússal együtt fogyasztva máris telni kezdtek a zsírpárnák.)
Az inzulin-vércukor szintek a szervezetben nem csak evés hatására változnak. Amikor az étkezés után a vércukor leesik, beindulnak a válaszfolyamatok, melyek igyekeznek helyreállítani az egyensúlyt, vagyis a normális vércukor- és inzulinszintet. Kisebb kitérés esetén (kisebb mennyiségű vagy kevésbé finomított szénhidrátok) a vércukorszint gyorsan helyreáll: nagyobb zabálás után ez hosszú órákat vehet igénybe. Reggelre általában az egyensúly helyreáll, ezért ritka, hogy ébredés után azonnal éhesek legyünk.
A Cukor Blues akkor kezd súlyossá válni, amikor már nem tudja szervezetünk belőni és tartósan fenntartani a normális vércukorszintet. Köszönhetően a rendszertelen evésnek és a sok cukornak és finomított szénhidrátnak. Ilyenkor tartós fáradtság, levertség, fejfájás alakul ki, akár lázzal együtt. Rendszertelennek számít például, amikor egy nap során össze-vissza eszünk nagy és kis adag ételeket, eltérő időközönként.
Rendszerint gyümölccsel kezdem a napot, és egy kevés zabbal: 75 g zab, 1 nagy banán, 1-2 barack. Ilyenkor lendületes, friss vagyok még 2-3 órán keresztül, aztán szép lassan "lemerülök", de nem tör rám se fáradtság, se falási vágy. Előfordul azonban, hogy megkívánok egészségtelen ételeket. Mostanában gyakran eszem is belőlük, és minden egyes alkalommal megfizetem a tanulópénzt. Különösen reggel lehet elszúrni a dolgokat. Amikor múltkor reggelire megettem kb. 150 g cornflakest tejjel, fél óra múlva le kellett feküdnöm, mert nem bírtam nyitva tartani a szemem, aztán olyan nyúzottan keltem föl, mintha legalábbis átdorbézoltam volna az éjszakát.
A cukor addiktív szer. Dufty találó kifejezései, a "cukorfüggés" és "cukormérgezés" utalnak a kábítószerekkel való rokonságra. (Cukrot találunk a csecsemőtápszerben és a macskaeledelben is, nyilván nem véletlenül.) "Cukormérgezés" esetén túl sok inzulint lő a hasnyálmirigy a vérbe, és ezután a vércukorszint tartósan alacsony marad. A tüneteket ismerjük. Ez a Cukor Blues. Nap-mint-nap láthatsz embereket az utcán vagy otthon morózus, agresszív, elcsigázott arccal. Ez kérem a Cukor Blues, és az ostoba, ész nélküli evészet. Lehet, hogy éppen másokat hibáztatsz, sőt, biztos, de szar közérzetednek egyedül te vagy az oka. A tartósan alacsony vércukorszint után a következő lépés a glüközintolerancia, vagyis az a jelenség, amikor a hasnyálmirigy "elfárad", és nem hajlandó újabb inzulinválaszt adni a vérbe jutó cukorra. Ekkor a cukor felhalmozódik a vérben, de a sejtek inzulin hiányában nem tudják felvenni, tehát éheznek. A vércukorszint az egekbe szökik, cukor távozik a vizelettel és az ember a változatosság kedvéért jó szarul érzi magát. (Egyszer s mindenkorra, ha nem tér észhez.)
Mi a megoldás? Az alacsony vércukorszintre cukor fogyasztás? (Ezt javasolták az orvosok, amivel még tetézték is a bajt.) A magas vércukorra inzulin szuri? (Az inzulinnal nem lehet gyógyítani a cukorbetegséget.) Jó hír, hogy például paleolit diétával vagy lowcarb diétával jelentős javulás érhető el, sőt, a tünetek teljesen megszűnhetnek, ha a diétázó nem tér vissza a cukorzabáláshoz.
Ha cukorbetegek akarunk lenni, nyugodtan igyunk tejeskávét reggelire, együnk croissant tízóraira, kólát ebédre és chipset meg csokit vacsorára, a változatosság kedvvért és a nagyobb hatás reményében a kóla helyett néha ihatunk cukros ice teákat is, poénból pedig ráfoghatjuk, hogy egészséges.
2011. augusztus 25., csütörtök
Cukor Blues – avagy kerüld a cukrot, akár a mérget!
"A cukor nem egészséges" – ezt már a gyerekek is tudják, amikor isszák a Fantát vagy majszolják a csokit – csakúgy, minta a kamaszok, akik a "cukormentes" és "zéró kalóriás" üdítőket választják inkább, és a molett háziasszonyok, akik megnyugtatják magukat, hogy a süteményhez használt barnacukor egészségesebb (különben is a papának lesz), és a cukorbeteg nagypapa, aki megeszi a sütit. Mindnyájan tudjuk, hogy a cukor egészségtelen. De miért egészségtelen, és miért kellene elkerülnünk, mint a patkánymérget? Mi az a Cukor Blues?
William Dufty nem dietetikus vagy orvos, hogy "szakmabeli" kötelességének eleget téve informáljon minket – újságíróként rántja le a leplet a nagy összeesküvésről. A titkos összeesküvésről, mely egyik oldalról az élelmiszeripar fejesei, másik oldalról pedig a nassoló gyerekek, molett szüleik és cukros nagypapáik között jött létre. A társadalom összeesküdött önmaga ellen, hogy egyesek sok pénzt kereshessenek, a többiek pedig élvezhessék ízlelőbimbóik extázisát. Lássuk hát az árat, amit mi fizetünk ezért az ártalmatlan kis örömért, akik csak egy kávét szeretnénk inni reggelire, egy kis szelet csokit tízóraira, egy kis kocka sütit ebédre és egy kis üdítőt vacsorára, de egyébként eszünk ágában sincs "nassolni", nem vagyunk "kövérek", és általában "odafigyelünk az egészségünkre"!
Dufty tipikus amerikai kölyök volt, akinek fogalma nem volt táplálkozásról és egészségről, egyszerűen megette, amit eléje raktak vay amit megkívánt. "Emlékszem, hogy nagyanyám cukorral hintette meg a meggyes és almás pitét, cukorral készítette a teasüteményt és a tortát, és cukrot szórt az őszi befőzés idején a fortyogó barack- és szilvalekváros üstökbe is. Cukor volt a paradicsomszószban és minden savanyúságban." "Csakis és kizárólag a család döntött arról, hogy a gyerekek mit ehettek. Nekünk nem sok beleszólásunk volt." Na, ki ismer rá a saját gyerekkorára?
A kis William semmi kirívó rosszaságot nem művelt, csakhogy egy nyaraláson rászokott a cukros szőlőszódára. Egyszerűen nem bírt ellenállni az édes italnak. "A szőlőszóda mámora eluralkodott rajtam." "Amikor szőlőlémániám a nyáron riasztó méreteket öltött, lopnom, csalnom és hazudnom kellett, hogy megszerezhessem." Kamaszkorban aztán előjöttek a pattanások, és a cukor blues folytatódott a középiskolában és az egyetemen is.
Aztán jöttek a munkás évek. "Nekem a nap mindig kávéval kezdődött: egy nagy bögre cukros, tejszínes kávéval. Délig megittam hármat-négyet is. Ettől aztán nem volt étvágyam ebédelni, csak Pepsi-Colát iszogattam. Mire eljött a vacsora ideje, olyan kábulatban voltam a cukortól, hogy egy pekingi kacsa vagy egy sült homár kellett volna ahhoz, hogy megéhezzem." Hirtelen, a semmiből betegségek tűntek fel: fejfájás, rosszullét, lázrohamok, aranyér. "Több mint tizenöt éven keresztül önként vállaltam az orvosok, kezelések, vizsgálatok, gyógyszerek és további gyógyszerek végtelen körforgását. Ez alatt a hosszú kálvária alatt nem akadt egyetlen orvos sem – pedig kezelt néhány tucat -, aki csak egyszer is feltette volna azt a kérdést, hogy vajon mit szoktam enni meg inni?" Javában tombolt a cukor blues, amikor végre sikerült kiugrani a körhintából. "A cukor méreg – olvastam -, rosszabb, mint az ópium, és veszélyesebb, mint a radioaktív csapadék. (...) A fájdalmakon kívül mást nem veszíthetek. Másnap reggel szilárd elhatározással keltem. A konyhából minden cukrot kidobtam. Utána azt is kidobtam, amiben cukor volt: müzlit, gyümölcskonzervet, tasakos levest, kenyeret, mindent."
A megváltás még sokáig váratott magára. A harc még nem ért véget – most kezdődött igazán. Jöttek az elvonási tünetek. Fejfájás, rosszullét. "Ismertem annyira a narkósokat, hogy ha kelletlenül is, de el kellett ismernem: közéjük tartozom. Elvonási tünetektől szenvedtem, amiről oly rettegve beszélnek. Végtére is, a heroin is egy vegyszer. Kivonják a nedvet a mákból, finomítással ópiumot nyernek belőle, abból további finomítással morfiumot, bégül heroint. A cukor sem más, mint vegyszer. Kivonják a nedvet a cukornádból vagy a cukorrépából, finomítással melaszt nyernek belőle, abból további finomítással barna cukrot, végül furcsa fehér kristályokat."
A másnap javulást hozott: ismét tudott enni, sőt, élvezte az ételek ízét. Néhány nap alatt megszűnt az aranyér és a fogíny vérzése, bőre regenerálódott, és elkezdett fogyni. ""Egy reggel borotválkozás közben felfedeztem, hogy van állam."
A történet vége igazi happy end: "öt hónap alatt kilencvenhárom kilóról hatvanegy kilóra fogytam, új testet, új fejet és új életet kaptam."
Mindenki azt énekli: Cukor Blues...
De én oly boldogtalan vagyok,
Hogy jobb, ha inkább meghalok.
Te tudod, szíved hova húz,
De én már csak túsz
Vagyok: foglyul ejt a Cukor Blues
Ó igen!
Az édes, édes Cukor Blues.
("Sugar Blues", Words by Lucy Fletcher, Music by Clarence Williams, © 1949 by MCA Music, A Division of MCA, Inc.; Greskovits Endre fordítása)
(A Cukor Blues 1923-as dal. 1923 Amerikában az inzulin elterjedésének és a szesztilalomnak az éve. Miközben cukorbetegek milliói kezdték injekciózni magukat, "olyan volt az ország, mint egy össznépi kijózanító, ahová a letartóztatott alkoholistákat vitték be éjszakára, akik ott falták a cukorkákat". (Dufty))
Forrás: William Dufty: Cukor Blues. Kétezeregy Kiadó, Piliscsaba, 2008, 3. kiadás
Forrás: William Dufty: Cukor Blues. Kétezeregy Kiadó, Piliscsaba, 2008, 3. kiadás
2011. augusztus 24., szerda
Miről szól egy diéta?
Szeretnék tisztázni egy félreértést. A paleolit diéta kapcsán felmerült, hogy túl egyoldalú táplálkozás, sőt egészségtelen. Rengeteg ellenérv létezik, most nem foglalkozok ezekkel, csak néhány gondolatot írok le. Miért jó egy diéta, és miért nem jó a másik?
Mi a célod a diétával? Ha csak az a célod, hogy súlyt veszíts, akkor csinálhatod úgy is, hogy pl napokig csak két szelet csokit eszel naponta. Súlyt vesztettél, elérted a célod, tehát a diéta jó, mert működött. Ha az a célod, hogy energikussá válj, elmúljon depressziód, fáradtság érzésed, a bőröd tisztább legyen, akkor a napi két szelet csoki nem fog működni, mert erre a célra nem megfelelő.
A paleolit diéta segítségével több célt is elérhetsz. Ezekről már beszámoltam. Ha megfelelően csinálod, fogyhatsz vele, vagy energikusabbá válhatsz, eltüntetheted a pattanásaidat stb. Azt is leírtam, hogy miért nem egyoldalú.
Próbálj meg egy napon keresztül csak almát enni. Vagy csak ananászt. Vagy banánt. Bármibe fogadnék, hogy túléled, sőt, estére energikusabb lenél, mint általában. Próbáld ki ugyanezt fehér kenyérrel. Egyél csak kenyeret egy napig. Aztán hasonlítsd össze a kettő hatását.
Amikor csinálok egy diétát, egyáltalán nem érdekel az elmélete. Az érdekel, hogyan érzem magam tőle. Aztán ha javít a közérzetemen, akkor esetleg utánaolvasok bővebben. Az sem érdekel, kinek mi a véleménye. Nem a többi ember véleményén tudom lemérni, hogy a módszerem működik-e. Ha rossz lesz a közérzetem, esetleg nyilvánvaló rossz jeleket észlelek magamon, akkor először is, elgondolkodom, hogy vajon mit csinálok rosszul. Nem rögtön az a hülye, aki a diétát kitalálta. Rosszul éreztem magam például, amikor paleo diéta alatt az éhgyomorra végzett egy-másfél óra futástól leesett a vérnyomásom. A diéta volt az oka? Nem. Én voltam az oka, hogy sóhiány lépett fel a szervezetemben, nem a gabonafélék, nem a paleolit diéta és nem Szendi Gábor.
Ha próbálkozol valamivel, előtte döntsd el, mit vársz a dologtól. Sokféle diéta létezik, különböző célok elérésére. Próbálkoznod kell. Te döntöd el, meddig vagy hajlandó elmenni, és mit tekintesz jó vagy rossz jelnek, illetve eredménynek. Sok kritikát kaptam olyan emberektől, akik életükben egy diétát sem csináltak még végig, mégis mindent tudnak a diétáról meg az egészségükről. Lehet igazuk, vagy tévedhetnek, de tapasztalatuk attól még ugyanúgy semmi sem lesz!
Aki azt hiszi, hogy nem kell semmivel próbálkoznia az életben, és tapasztalatok nélkül is tudhat mindent, az éljen úgy, mint egy rakás bölcs teveürülék. Megteheti.
Mi a célod a diétával? Ha csak az a célod, hogy súlyt veszíts, akkor csinálhatod úgy is, hogy pl napokig csak két szelet csokit eszel naponta. Súlyt vesztettél, elérted a célod, tehát a diéta jó, mert működött. Ha az a célod, hogy energikussá válj, elmúljon depressziód, fáradtság érzésed, a bőröd tisztább legyen, akkor a napi két szelet csoki nem fog működni, mert erre a célra nem megfelelő.
A paleolit diéta segítségével több célt is elérhetsz. Ezekről már beszámoltam. Ha megfelelően csinálod, fogyhatsz vele, vagy energikusabbá válhatsz, eltüntetheted a pattanásaidat stb. Azt is leírtam, hogy miért nem egyoldalú.
Próbálj meg egy napon keresztül csak almát enni. Vagy csak ananászt. Vagy banánt. Bármibe fogadnék, hogy túléled, sőt, estére energikusabb lenél, mint általában. Próbáld ki ugyanezt fehér kenyérrel. Egyél csak kenyeret egy napig. Aztán hasonlítsd össze a kettő hatását.
Amikor csinálok egy diétát, egyáltalán nem érdekel az elmélete. Az érdekel, hogyan érzem magam tőle. Aztán ha javít a közérzetemen, akkor esetleg utánaolvasok bővebben. Az sem érdekel, kinek mi a véleménye. Nem a többi ember véleményén tudom lemérni, hogy a módszerem működik-e. Ha rossz lesz a közérzetem, esetleg nyilvánvaló rossz jeleket észlelek magamon, akkor először is, elgondolkodom, hogy vajon mit csinálok rosszul. Nem rögtön az a hülye, aki a diétát kitalálta. Rosszul éreztem magam például, amikor paleo diéta alatt az éhgyomorra végzett egy-másfél óra futástól leesett a vérnyomásom. A diéta volt az oka? Nem. Én voltam az oka, hogy sóhiány lépett fel a szervezetemben, nem a gabonafélék, nem a paleolit diéta és nem Szendi Gábor.
Ha próbálkozol valamivel, előtte döntsd el, mit vársz a dologtól. Sokféle diéta létezik, különböző célok elérésére. Próbálkoznod kell. Te döntöd el, meddig vagy hajlandó elmenni, és mit tekintesz jó vagy rossz jelnek, illetve eredménynek. Sok kritikát kaptam olyan emberektől, akik életükben egy diétát sem csináltak még végig, mégis mindent tudnak a diétáról meg az egészségükről. Lehet igazuk, vagy tévedhetnek, de tapasztalatuk attól még ugyanúgy semmi sem lesz!
Aki azt hiszi, hogy nem kell semmivel próbálkoznia az életben, és tapasztalatok nélkül is tudhat mindent, az éljen úgy, mint egy rakás bölcs teveürülék. Megteheti.
Bandi-féle speciális karedzés
Ha eddig még nem sikerült szétszedned a bicepszed-tricepszed, most garantáltan menni fog...
Bemelegítés.
Bicepsz. Egyenes vagy francia rudat fogsz, és ráteszed a szériasúlyod kétharmadát. Az első gyakorlatból három sorozatot fogsz végezni, a sorozatok közt 1 perces pihenőkkel, és egy sorozat 1 percig tart. Egy perc alatt egyetlen ismétlést kell elvégezned a súllyal, nagyon-nagyon lassan. Fél perc föl, fél perc le. Az edzőtársad figyelje az órát. Hosszú lesz! Tehát:
3 sorozat X 1 perc X 1 ismétlés ---- 1 perces pihenőkkel.
Megfelezed a súlyt a rúdon. Ismét három egy perces sorozat, egy perces pihenőkkel. A sorozatokban annyit kell belenyomnod, amennyit csak bírsz, és a rudat nem kell leengedned, csak a felső mozgástartományban pumpálni a bicepszet.
3 sorozat X 1 perc X rengeteg ismétlés --- 1 perces pihenőkkel
Tricepsz. Pakold fel a fekvenyomó rúdra a fekvenyomás szériasúlyod 2/3-át. 3 sorozat, egy percesek, egy perc pihenőkkel. Igen, jól sejted: 1 ismétlés, szépen lassan. Ugyanúgy, mint az első bicepsznél. Ne a mellre koncentrálj, ez tricepszgyakorlat!
3 sorozat X 1 perc X 1 ismétlés ---- 1 perces pihenőkkel.
Most felezd meg a súlyt a rúdon. Jöhet a pumpálás, nem kell leengedni a rudat, fönn nyomsz bele kicsiket, szinte csak lökdösöd (a végén már csak lökdösni fogod, garantálom). 3 sorozat, 1 percesek, amennyit bírsz, és 1 perc pihenők.
3 sorozat X 1 perc X rengeteg ismétlés --- 1 perces pihenőkkel
Minden gyakorlatnál figyelj oda, hogy ne a vállad dolgozzon! Egyébként nyugodtan elfelejthetsz mindenféle szabályosságot, a lényeg, hogy széjjelbombázd a karod! Én majd' beszartam, amikor először csináltatták velem...
Bemelegítés.
Bicepsz. Egyenes vagy francia rudat fogsz, és ráteszed a szériasúlyod kétharmadát. Az első gyakorlatból három sorozatot fogsz végezni, a sorozatok közt 1 perces pihenőkkel, és egy sorozat 1 percig tart. Egy perc alatt egyetlen ismétlést kell elvégezned a súllyal, nagyon-nagyon lassan. Fél perc föl, fél perc le. Az edzőtársad figyelje az órát. Hosszú lesz! Tehát:
3 sorozat X 1 perc X 1 ismétlés ---- 1 perces pihenőkkel.
Megfelezed a súlyt a rúdon. Ismét három egy perces sorozat, egy perces pihenőkkel. A sorozatokban annyit kell belenyomnod, amennyit csak bírsz, és a rudat nem kell leengedned, csak a felső mozgástartományban pumpálni a bicepszet.
3 sorozat X 1 perc X rengeteg ismétlés --- 1 perces pihenőkkel
Tricepsz. Pakold fel a fekvenyomó rúdra a fekvenyomás szériasúlyod 2/3-át. 3 sorozat, egy percesek, egy perc pihenőkkel. Igen, jól sejted: 1 ismétlés, szépen lassan. Ugyanúgy, mint az első bicepsznél. Ne a mellre koncentrálj, ez tricepszgyakorlat!
3 sorozat X 1 perc X 1 ismétlés ---- 1 perces pihenőkkel.
Most felezd meg a súlyt a rúdon. Jöhet a pumpálás, nem kell leengedni a rudat, fönn nyomsz bele kicsiket, szinte csak lökdösöd (a végén már csak lökdösni fogod, garantálom). 3 sorozat, 1 percesek, amennyit bírsz, és 1 perc pihenők.
3 sorozat X 1 perc X rengeteg ismétlés --- 1 perces pihenőkkel
Minden gyakorlatnál figyelj oda, hogy ne a vállad dolgozzon! Egyébként nyugodtan elfelejthetsz mindenféle szabályosságot, a lényeg, hogy széjjelbombázd a karod! Én majd' beszartam, amikor először csináltatták velem...
2011. augusztus 23., kedd
Győzd le félelmedet! - agykontroll, vizualizáció, meditáció
Lehet-e befolyásolni saját tudatunkat, és a népszerű módszerek révén várhatunk-e fejlődést a sportteljesítményünkben? Miért igen, és miért nem?
A meditációs módszerek sok szempontból úgy működnek, mint a testépítő edzések.
A fejlődés nem egyenletes, és gyakran nincsen egyenes arányosság a ráfordított idő és az elért eredmények között.
Mivel munkád mélyen a felszín alatt megy végbe, látszata később lesz a dolognak, de a hatása tartós lesz.
Elérhetsz kirobbanó sikert rövid idő alatt, akár egyetlen alkalom után is; de meglehet, hogy kilencvenkilencszer kell alászállnod önmagadba ahhoz, hogy századszorra végre elért a kívánt célt.
Tegyük föl, hogy soha életedben nem súlyzóztál még. A testalkatod előnytelen, petyhüdt és zsíros. Talán nem kaptál olyan sok kritikát emiatt, és nem is érzed olyan súlyosnak a helyzetet; mégis, elhatározod, hogy javítani fogsz megjelenéseden, és súlyzózni fogsz. Heti két egyórás alkalmat írsz elő magadnak, amit rendszeresen be is tartasz. Elolvasol egy magazinban egy cikket az edzésről, és megpróbálod alkalmazni az olvasottakat. Három hét múlva aztán belenézel a tükörbe... és nem látsz a testeden semmiféle változást. Lehetséges ez? Hát hogyne volna lehetséges! Mennyi kezdő van, aki még két-három hónap terembe járás után is szinte ugyanúgy néz ki, mint amikor először lement edzeni? Igaza volna-e emberünknek, ha azt a következtetést vonná le: "súlyzózással nem lehet izmosodni!"?
Ha nem izmosodott három hét alatt, lehet, hogy kellene neki egy-két hónap. Vagy heti három órás edzés, esetleg másfél órás edzések, kardió, stb. Meg lehet tanulni egy cikkből a testépítést? Bajosan. Én két évig edzettem otthon, mielőtt elmentem konditerembe. Mostanában egyre több srácot látok, aki öt-hat hónap alatt eléri azt, amit én két év kemény munkájával értem el. Hiába edzettem minden áldott nap a hét minden egyes napján, nem nagyon lettem izmosabb. Nagyon-nagyon sok mindent rosszul csináltam. Hiába olvastam a magazinokat, bár felfogtam, amiket ott írtak edzésről, táplálkozásról, regenerációról, egyszerűen nem tudtam, hogy a gyakorlatban mit jelentenek ezek az elvek. Hidd el, nem az számít, hogy mi mindent tudsz, hanem hogy hogyan alkalmazod ezeket a dolgokat, és hogyan értékeled a saját tapasztalataidat. Ebben rejlik a valódi fejlődés kulcsa.
Mindezek után térjünk a tárgyra: működnek-e a meditációs módszerek? Működnek, hasonló módon, mint az edzés. Ha maximális eredményt akarsz elérni, először is, jobban tájékozódsz a témában.
Keress ezotériával foglalkozó honlapokat! Rossz benyomásaid vannak? Gondold csak el, mit érezhet az a kezdő, aki csak egy kicsit fogyni szeretne heti két súlyzózással, és az összes szakmai honlapon kigyúrt izomszörnyeket lát ötvenhatos karral meg locsolócső erekkel? Lehet, hogy úgy gondolja, neki ez nem kell, mert ő nem ezt akarja. Ebben teljesen igaza van, csakhogy ezeken a testépítő honlapokon a látszat ellenére sok hasznos információt találhatna, ha legyőzné kezdeti ellenszenvét.
Keresd olyan emberek társaságát, akik régebb óta űzik ezt a "sportot" és jó eredményekkel! A közeg rendkívül sokat számít az egyéni fejlődésben. Menj el egy jóga órára például. (Vigyázz, mert előfordulhat, hogy akiket itt megismersz, csak lelkes amatőrök!) Leginkább azt tudom javasolni, hogy keress olyan tanítót, aki már jelentős sikereket ért el. Nincsen könnyű dolgod, hiszen kezdőként azt sem tudnád eldönteni, hogy ki lenne a megfelelő edző számodra.
Tanítód fel fogja hívni figyelmed azokra az okokra, amelyek hátráltatják a fejlődésedet, és meddőségre kárhoztatják a munkádat. Magadtól ezeket az okokat nem tudnád felismerni.
Gyakorolj és gyakorolj! Az eredmények jönni fognak. Próbálkozhatsz otthon is, egyedül. Én ezt tettem, és igen, értem el eredményeket, bár nagyon kicsiket! Milyen lehetőségeid vannak? Személyes tapasztalatom a vizualizációról és az agykontrollról van.
Vizualizáció. Holnap lábedzés, kőkemény guggolásokkal. Száz kiló a cél. Este van, csend és nyugalom. Lazítok. Kicsit átmozgatom a térdem, vállam, csípőm, térdem, bokám. Érzem, hogy véráramlásom megindult, a pulzusom enyhén megemelkedett. Csinálok néhány laza guggolást. Ekkor már sejti a testem, hogy mi következik. Bekapcsolom a zenét. Nem akármilyen zenét: pontosan azt, amit holnap edzés közben fogok hallgatni. Megállok terpeszben, enyhén rogyasztott térddel. Megragadom a képzeletbeli rudat a hátamon, érzem a vas hidegségét és a recék durvaságát. Száz! Nyolcat! - kiáltom erélyesen, érzem, ahogy a súly előrenyomja a törzsemet, erősen tartom a combom, mély levegőt veszek és leguggolok vele, fölfelé kifújom a levegőt és újra összeszedem minden erőmet: Száz! Nyolcat!
Agykontoroll. Holnap mell-nap. Fekvenyomás. Száz kiló a cél. Este van, csönd. Egyedül vagyok, semmi sem zavarhat. Lefekszem az ágyra és ellazítom minden testrészem és izmom. El kell jutnom egy könnyed, lebegő állapotba álom és ébrenlét határán. Elkezdek lassan visszafelé számolni, légzésem ritmusát a számoláshoz igazítom. Békés dolgokra gondolok, például gyermekkori emlékekre – nem koncentrálok rájuk, hagyom kedvükre jönni-menni őket. A visszaszámolás végén már szinte alszom (néha ez is megesik). Ekkor elkezdem magamban ismételgetni: "Erős vagyok. Tökéletesen teljesítem a feladatot." Mintha kavicsokat dobálnék egy mély kút csendjébe. Látom magam, amint száz kilóval nyomok fekve – olyan, mint az apró loccsanások visszhangja. Közben folyamatosan ismételgetem a szövegem. Ez a megfelelő tudatállapot ahhoz, hogy beprogramozzam, amit el akarok élni. A szövegben és a vizualizációban is mindig cselekvőként vagyok jelen. Tíz-tizenöt perc "programozás" után lassan elszámolok ötig, miközben teljesen felébredek. Amikor magamhoz térek, elismétlem hangosan: "Erős vagyok. Tökéletesen teljesítem a feladatot, és ez így van."
Mint mondtam, kevés eredményem van. Előfordult, hogy a vizualizáció után tíz kilóval többel guggoltam, de hát ki tudja, a vizualizáció hatása volt-e? Ugyanez volt az agykontroll után is. Ezeknek a módszereknek a lényege ugyanaz. Érdekes volt azonban, hogy egy-két alkalommal, amikor az agykontroll "alfa" szintjén elképzeltem testem energiacentrumait (csakrák), áramlásokat éreztem a testemben, sőt, szabályosan felforrósodott a tenyerem, mintha oda koncentrálódna valamilyen energia. Nem tudom, hogyan sikerült ezt előhozni, utána sokáig nem sikerült, aztán abba is hagytam az egészet, nem voltam kitartó. Viszont szeretnélek arra buzdítani, hogy légy kitartóbb nálam! Próbáld ki, olvass utána, tájékozódj, kísérletezz és érj el vele kiváló eredményeket! Ha már van hasonló tapasztalatod, írd meg kommentben!
2011. augusztus 21., vasárnap
Alapozó edzés a testépítésben
Minden sportban van alapozási ciklus. Ebben az időszakban a sportolók nem sportágspecifikus képességeik fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, hanem az alapvetőbb képességek fejlesztésére összpontosítanak. A konditeremben és a futópályán jó esetben minden sportoló megfordul, aki versenyezni szeretne vagy egyszerűen komolyan veszi a sportját.
A konditeremben az ember hajlamos elkényelmesedni. Ha nem áll ott melletted egy edző, hogy korbáccsal verje a hátadat minden lanyha sorozat után, nem fogod kihozni magadból a maximumot. Ha már mentálisan nem vagy képes többet kihozni az edzéseidből, azt ajánlom, egyszerűen hagyd ott a konditermet. Igen, jól hallottad. Hagyd ott a termet és menj el futni, focizni, kosarazni, ugrálni, bunyózni, bicajozni, jógázni vagy állj fejen a háztetőn - amihez éppen kedved van. Jó ideje nem mozdultál ki a teremből. Tűzz ki új célokat: javítsd az állóképességedet, a gyorsaságodat, a súlypontemelkedésedet vagy a hajlékonyságodat. A változatos edzésingerek motiválni fognak az edzésben. Egészen biztos, hogy vannak olyan alapvető képességeid, melyek parlagon hevernek, és fejlesztésre szorulnak. De mi köze ennek a testépítéshez és az alapozáshoz?
Az alapozás fizikai oldala mellett van egy másik nagyon fontos, mentális oldala is. Ezt nem szokták hangsúlyozni, pedig sokkal fontosabb, mint az alapvető sportképességek fejlesztése. Amikor egy ciklus után pihenőt tart a sportoló, szervezete regenerálódik, testileg-lelkileg kipiheni magát, hogy legyen kapacitása a köbvetkező edzésciklus elkezdésére. A pihenő után azonban a dolgokat nem kezdhetjük el onnan, ahol abbahagytuk. Fizikai szempontból érthető - a sportoló veszít edzettségéből. Mentálisan viszont egyszerűen elszokik a kőkemény munkától. Ismét ki kell billenteni komfortzónájából. Valami olyasmire kell kényszeríteni, ami eltér attól, amit a pihenés előtt megszokott. Másként kell edzenie. Ez a kibillentés teszi lehetővé aztán, hogy saját sportjában még jobb eredményeket érjen el, mint korábban.
Sok mindennel ki lehet billenteni egy embert a komfortzónájából. Például, kezdheti a napot hideg zuhannyal, vagy koplalhat, esetleg éjszakázhat, félrevonulhat a társadalomtól stb. Viszont mindenhol képes kialakítani új komfortzónákat: az éjszakázásban, éhezésben, magányban... minden ismétlődő szituációban vagy fennálló helyzetben. Egy versenyre való felkészülés is válhat komfortzónává. Ezért van szükség a teljesen eltérő edzésre. Erről szól az alapozás mentális része.
A testépítésben általában három nagy ciklust szokás elkülöníteni, a pihenő időszakot nem számítva: tömegnövelés, minőségi átalakítás, szálkásítás. Ezekben a ciklusokban lényegében az étkezés (diéta) változik. Az edzés jellege nem igazán. A versenydiéta alatt, a szálkásítás során általában kisebb súlyokkal szokás edzeni és magasabb ismétlésszámmal, kevesebb pihenővel. A gyakorlatok jellege vagy egyáltalán nem, vagy csak kicsit változik a tömegnöveléshez és a minőségi átalakításhoz képest. Ezek nagyon kis különbségek az edzéstechnikában. Így bizony nehéz elhagyni a komfortzónát.
A tömegnövelés (és az egész felkészülési ciklus) előtt célszerű volna alapozó edzéseket végezni. Ilyenkor a pihenő alatt jól behízott sportolónak erőt kellene vennie magán, és kimenni futni, lépcsőzni, stb. stb. Lehetőleg olyan mozgásformákat választva, melyek egyszerre sokkolják a szervezetét (rákényszerítve komfortzónája elhagyására), és fejlesztik a testépítő gyakorlatok elvégzéséhez szükséges képességeket. Például az ugrások, dobások és a sprint, illetve a dinamikus és gyors erőkifejtést igénylő gyakorlatok fejlesztik a robbanékonyságot, melyre a nyomások és a guggolás során szükség van. Nem kell a sportolónak irreális célokat kitűznie: a testépítő még testépítő marad attól, hogy alapozó edzést végez. Viszont alapozó edzést minden testépítőnek kellene végeznie.
Ha elkezdesz más sportági gyakorlatokat végezni, az biztos, hogy sikerül elhagyni a komfortzónádat. Nem szégyen, ha nem tudsz futni vagy ugrani. A lényeg, hogy fejleszd a képességedet. Más kérdés azonban, hogy az új sportok illetve gyakorlatok, amiket végzel, valóban megfelelő alapot nyújtanak-e a testépítő gyakorlatok elvégzéséhez és a tömegnövelő ciklus elkezdéséhez. Ezért célszerű olyan tapasztalt edzővel dolgozni, aki nincsen teljesen beleragadva a saját sportjába.
Gondolj csak bele: a tömegnövelés előtt alapozásként futsz, úszol, bringázol és boxolsz - amikor elkezded a tömegelést, elég gyors lesz az anyagcseréd, hogy ne zsírosodj azonnal be, elég laza leszel, hogy az ízületeid bírják a terhelést, elég robbanékony leszel, hogy az alapgyakorlatokat tökéletesen végrehajtsd és elég rámenős leszel a nagy súlyok használatához. Ezeket az edzéseket persze a tömegnövelés alatt is folytatni kell, kisebb mennyiségben és intenzitással. Minden képességet szinten kell ugyanis tartani, az izomkontrolltól a hajlékonyságig, ha ugyanis nem használod ki, egyszerűen visszafejlődsz.
Kezdd alapozással a tömegnövelést, és a teljesítményed javulni fog. Gondolj a crossfitre!
A konditeremben az ember hajlamos elkényelmesedni. Ha nem áll ott melletted egy edző, hogy korbáccsal verje a hátadat minden lanyha sorozat után, nem fogod kihozni magadból a maximumot. Ha már mentálisan nem vagy képes többet kihozni az edzéseidből, azt ajánlom, egyszerűen hagyd ott a konditermet. Igen, jól hallottad. Hagyd ott a termet és menj el futni, focizni, kosarazni, ugrálni, bunyózni, bicajozni, jógázni vagy állj fejen a háztetőn - amihez éppen kedved van. Jó ideje nem mozdultál ki a teremből. Tűzz ki új célokat: javítsd az állóképességedet, a gyorsaságodat, a súlypontemelkedésedet vagy a hajlékonyságodat. A változatos edzésingerek motiválni fognak az edzésben. Egészen biztos, hogy vannak olyan alapvető képességeid, melyek parlagon hevernek, és fejlesztésre szorulnak. De mi köze ennek a testépítéshez és az alapozáshoz?
Az alapozás fizikai oldala mellett van egy másik nagyon fontos, mentális oldala is. Ezt nem szokták hangsúlyozni, pedig sokkal fontosabb, mint az alapvető sportképességek fejlesztése. Amikor egy ciklus után pihenőt tart a sportoló, szervezete regenerálódik, testileg-lelkileg kipiheni magát, hogy legyen kapacitása a köbvetkező edzésciklus elkezdésére. A pihenő után azonban a dolgokat nem kezdhetjük el onnan, ahol abbahagytuk. Fizikai szempontból érthető - a sportoló veszít edzettségéből. Mentálisan viszont egyszerűen elszokik a kőkemény munkától. Ismét ki kell billenteni komfortzónájából. Valami olyasmire kell kényszeríteni, ami eltér attól, amit a pihenés előtt megszokott. Másként kell edzenie. Ez a kibillentés teszi lehetővé aztán, hogy saját sportjában még jobb eredményeket érjen el, mint korábban.
Sok mindennel ki lehet billenteni egy embert a komfortzónájából. Például, kezdheti a napot hideg zuhannyal, vagy koplalhat, esetleg éjszakázhat, félrevonulhat a társadalomtól stb. Viszont mindenhol képes kialakítani új komfortzónákat: az éjszakázásban, éhezésben, magányban... minden ismétlődő szituációban vagy fennálló helyzetben. Egy versenyre való felkészülés is válhat komfortzónává. Ezért van szükség a teljesen eltérő edzésre. Erről szól az alapozás mentális része.
A testépítésben általában három nagy ciklust szokás elkülöníteni, a pihenő időszakot nem számítva: tömegnövelés, minőségi átalakítás, szálkásítás. Ezekben a ciklusokban lényegében az étkezés (diéta) változik. Az edzés jellege nem igazán. A versenydiéta alatt, a szálkásítás során általában kisebb súlyokkal szokás edzeni és magasabb ismétlésszámmal, kevesebb pihenővel. A gyakorlatok jellege vagy egyáltalán nem, vagy csak kicsit változik a tömegnöveléshez és a minőségi átalakításhoz képest. Ezek nagyon kis különbségek az edzéstechnikában. Így bizony nehéz elhagyni a komfortzónát.
A tömegnövelés (és az egész felkészülési ciklus) előtt célszerű volna alapozó edzéseket végezni. Ilyenkor a pihenő alatt jól behízott sportolónak erőt kellene vennie magán, és kimenni futni, lépcsőzni, stb. stb. Lehetőleg olyan mozgásformákat választva, melyek egyszerre sokkolják a szervezetét (rákényszerítve komfortzónája elhagyására), és fejlesztik a testépítő gyakorlatok elvégzéséhez szükséges képességeket. Például az ugrások, dobások és a sprint, illetve a dinamikus és gyors erőkifejtést igénylő gyakorlatok fejlesztik a robbanékonyságot, melyre a nyomások és a guggolás során szükség van. Nem kell a sportolónak irreális célokat kitűznie: a testépítő még testépítő marad attól, hogy alapozó edzést végez. Viszont alapozó edzést minden testépítőnek kellene végeznie.
Ha elkezdesz más sportági gyakorlatokat végezni, az biztos, hogy sikerül elhagyni a komfortzónádat. Nem szégyen, ha nem tudsz futni vagy ugrani. A lényeg, hogy fejleszd a képességedet. Más kérdés azonban, hogy az új sportok illetve gyakorlatok, amiket végzel, valóban megfelelő alapot nyújtanak-e a testépítő gyakorlatok elvégzéséhez és a tömegnövelő ciklus elkezdéséhez. Ezért célszerű olyan tapasztalt edzővel dolgozni, aki nincsen teljesen beleragadva a saját sportjába.
Gondolj csak bele: a tömegnövelés előtt alapozásként futsz, úszol, bringázol és boxolsz - amikor elkezded a tömegelést, elég gyors lesz az anyagcseréd, hogy ne zsírosodj azonnal be, elég laza leszel, hogy az ízületeid bírják a terhelést, elég robbanékony leszel, hogy az alapgyakorlatokat tökéletesen végrehajtsd és elég rámenős leszel a nagy súlyok használatához. Ezeket az edzéseket persze a tömegnövelés alatt is folytatni kell, kisebb mennyiségben és intenzitással. Minden képességet szinten kell ugyanis tartani, az izomkontrolltól a hajlékonyságig, ha ugyanis nem használod ki, egyszerűen visszafejlődsz.
Kezdd alapozással a tömegnövelést, és a teljesítményed javulni fog. Gondolj a crossfitre!
2011. augusztus 20., szombat
Miről is van szó?
Ez a blog nem a szabályokról szól, hanem a szabályok áthágásáról. Nem akarok senkit korlátozni abban, amit csinál vagy csinálni akar. Edzés, táplálkozás, életmód - szabályok és szabálytalanság. Segítek, hogy korlátaid vagy azok ledöntése közelebb vigyenek a célodhoz. Ezért ezen az oldalon nagyon gyakran olvashatsz majd egymásnak ellentmondó dolgokat: zabálj! - böjtölj!, szabályosan csináld! - ne törődj a formával! Szeretném, ha a sok elv és módszer nem egysíkú, korlátolt gondolkodást és cselekvést eredményezne - azt szeretném, hogy minél nagyobb szabadsággal tudj edzeni és élni, és ezt felelősen tedd!
Mindenkinek sok sikert kívánok edzésben, diétában és az életben!
Peti
Mindenkinek sok sikert kívánok edzésben, diétában és az életben!
Peti
Győzd le félelmedet! - a vak módszer
Dávidot már régóta ismerem, tudom, hogy kiváló adottságokkal rendelkezik, és szereti a nyomó gyakorlatokat. Amikor megkért, hogy foglalkozzak vele, első dolgunk volt felmérni az erőszintjét. 110 kilót nyomott fekve egyenes padon szabad súllyal, ez volt a maximum - bár korábban sosem kísérletezett ennyivel. Bizonytalansága felhívta a figyelmet arra a lelki akadályra, ami eddig hátráltatta a fejlődésben. Egyszerűen félt a nagy súlytól.
Az első éles edzésen beültettem a Smith-keretbe, 30°-ra állítottam a padot, és megkértem, helyezkedjen el kényelmesen. Elkezdtem pakolni a súlyokat. Néhány bemelegítő sorozat után be kellett csuknia a szemét, amíg pihent. Zörögtem a súlyokkal össze-vissza, folyamatosan pakoltam föl és vettem le egyszerre, hogy a hangokból véletlenül se tudja, hogy növelem-e vagy csökkentem. Amikor fenn volt a szériasúly a rúdon, kinyithatta a szemét, de csak amíg nyomott, és akkor is szigorúan előre nézett. 60 kilóba tízet kellett nyomnia. Utána levettem ötvenre (sokat szöszöltem a tárcsákkal, amíg ő csukott szemmel pihent), és hat ismétlésre utasítottam. Láttam, hogy nekigyürkőzik, és kicsit görcsösen nyom - azt hitte, nagy súlyt kap.Becsaptam. Ezután nyolcvan jött, nyolc ismétléssel. A nyolc magas ismétlés, hát lazábbra vette a formát. Könnyebben nyomott. Utána hetven jött kettővel. (Megint görcsölés.) Ezután ment a százba a négy. Felraktam még tíz kilót, gondoltam, itt az egyismétléses maximum. Négyet mondtam, amire ő simán beletolt négyet! Fogalma nem volt arról, mennyi súly van fönn. Felraktam 120 kilóra, és hatot kértem. Egyet tudott belenyomni - ez volt a valóságos maximum.
A módszer lényege világos és egyszerű. A szerencsétlennek fogalma sem lehet róla, hogy mennyi súly van a rúdon. Ezért kell becsuknia a szemét, és ezért csörömpölök a súlyokkal össze-vissza. A használt súlyt nem mindig növelem a következő sorozatban, hanem hol növelem, hol csökkentem, hol ugyanúgy hagyom (persze ekkor is csörömpölök egy sort a tárcsákkal). Az ismétlésszámokkal szintén összezavarom: csökkentem a súlyt és kevesebb ismétlést kérek, hogy azt higgye, nehezebb lesz, aztán pakolok fel még, és több ismétlést kérek, amit lazán teljesít.
Amikor közeledik az egy ismétléses maximum, nem mondok túl magas vagy túl alacsony ismétlésszámot. Ne vegye túl lazán (10 ismétlés) és ne parázzon (2 ismétlés). Nagyon könnyen beprogramozzuk magunkat arra, hogy a kevés ismétléshez nehéz súlyt, a sok ismétléshez kis súlyt asszociáljunk. Egyszerűen rááll az agyunk. Szabályosan látni lehet, hogy amikor kevesebb ismétléses sorozatra készül, szorosabban markolja a rudat és lassabban ereszti le a súlyt. Ez a sorozat végéig így marad, akkor is, ha valójában könnyebb súllyal dolgozik, mint az előző szettben.
A módszer eléggé körülményes, és időigényes. Azonban biztonságos, az eredményességéhez pedig nem fér kétség. Edzőtárs segítségével is el lehet játszani. Garantálom, hogy a teljesítmény jobb lesz, mint egy átlagos edzésen. Egyszerűen összezavarjuk az agyunkat és nem hagyjuk, hogy a félelem visszavegyen a teljesítményből. Ezzel még nem gyűrtük le véglegesen a félelmünket - ez csak egy lehetséges győzelmi stratégia abban a csatában, amit rendszeresen meg kell vívnunk önmagunk ellen.
Az első éles edzésen beültettem a Smith-keretbe, 30°-ra állítottam a padot, és megkértem, helyezkedjen el kényelmesen. Elkezdtem pakolni a súlyokat. Néhány bemelegítő sorozat után be kellett csuknia a szemét, amíg pihent. Zörögtem a súlyokkal össze-vissza, folyamatosan pakoltam föl és vettem le egyszerre, hogy a hangokból véletlenül se tudja, hogy növelem-e vagy csökkentem. Amikor fenn volt a szériasúly a rúdon, kinyithatta a szemét, de csak amíg nyomott, és akkor is szigorúan előre nézett. 60 kilóba tízet kellett nyomnia. Utána levettem ötvenre (sokat szöszöltem a tárcsákkal, amíg ő csukott szemmel pihent), és hat ismétlésre utasítottam. Láttam, hogy nekigyürkőzik, és kicsit görcsösen nyom - azt hitte, nagy súlyt kap.Becsaptam. Ezután nyolcvan jött, nyolc ismétléssel. A nyolc magas ismétlés, hát lazábbra vette a formát. Könnyebben nyomott. Utána hetven jött kettővel. (Megint görcsölés.) Ezután ment a százba a négy. Felraktam még tíz kilót, gondoltam, itt az egyismétléses maximum. Négyet mondtam, amire ő simán beletolt négyet! Fogalma nem volt arról, mennyi súly van fönn. Felraktam 120 kilóra, és hatot kértem. Egyet tudott belenyomni - ez volt a valóságos maximum.
A módszer lényege világos és egyszerű. A szerencsétlennek fogalma sem lehet róla, hogy mennyi súly van a rúdon. Ezért kell becsuknia a szemét, és ezért csörömpölök a súlyokkal össze-vissza. A használt súlyt nem mindig növelem a következő sorozatban, hanem hol növelem, hol csökkentem, hol ugyanúgy hagyom (persze ekkor is csörömpölök egy sort a tárcsákkal). Az ismétlésszámokkal szintén összezavarom: csökkentem a súlyt és kevesebb ismétlést kérek, hogy azt higgye, nehezebb lesz, aztán pakolok fel még, és több ismétlést kérek, amit lazán teljesít.
Amikor közeledik az egy ismétléses maximum, nem mondok túl magas vagy túl alacsony ismétlésszámot. Ne vegye túl lazán (10 ismétlés) és ne parázzon (2 ismétlés). Nagyon könnyen beprogramozzuk magunkat arra, hogy a kevés ismétléshez nehéz súlyt, a sok ismétléshez kis súlyt asszociáljunk. Egyszerűen rááll az agyunk. Szabályosan látni lehet, hogy amikor kevesebb ismétléses sorozatra készül, szorosabban markolja a rudat és lassabban ereszti le a súlyt. Ez a sorozat végéig így marad, akkor is, ha valójában könnyebb súllyal dolgozik, mint az előző szettben.
A módszer eléggé körülményes, és időigényes. Azonban biztonságos, az eredményességéhez pedig nem fér kétség. Edzőtárs segítségével is el lehet játszani. Garantálom, hogy a teljesítmény jobb lesz, mint egy átlagos edzésen. Egyszerűen összezavarjuk az agyunkat és nem hagyjuk, hogy a félelem visszavegyen a teljesítményből. Ezzel még nem gyűrtük le véglegesen a félelmünket - ez csak egy lehetséges győzelmi stratégia abban a csatában, amit rendszeresen meg kell vívnunk önmagunk ellen.
Törd meg a trendet!
A trend a fennálló rendszer működési stílusa. Amikor azt mondom, törd meg a trendet, úgy értem, válts stílust vagy döntsd meg a rendszert...
1. Guggolj fej fölötti tartással! Remekül fejleszti a mozgáskoordinációt, és az első edzések után jó eséllyel nagyobb izomláz lesz a válladban, mint bármelyik hagyományos testépítő válledzés után. Végezz jó sokat belőle!
2. Szűknyomásnál ne engedd le a rudat a melledre! Az alsó ponton a tricepsz kikapcsol, a mellizom és a vállak erőteljesen besegítenek a mozgás elindításánál. Ha más izmok indítják a mozgást, akkor azok a mozdulat végéig dolgozni is fognak, így tricepszed jóformán szóhoz sem fog jutni. Kontrolláltan engedd lefelé a rudat és a mellkasod felett húsz-harminc centivel állítsd meg, majd nyomd ki. Sokkal-sokkal nehezebb lesz!
3. Gyilkold a mellizmaid tárogatás triszettel! A triszettben három sorozatot végzel pihenő nélkül, az első sorozatot végezd 30°-os padon közepes súllyal, a másodikat egyenes padon nagy súllyal, a harmadikat negatív padon kis súllyal! Edzés végén 2-3 ilyen kör, és garantáltan fogsz izomlázat érezni a melledben!
4. A kétkezes bicepszgyakorlatnál ne engedd le teljesen a rudat! A mozgást ilyenkor a vállak és a felsőtest lendülete kezdi, és a bicepszeid csak másodhegedűsök. A "szabályos" kétkezes bicepszgyakorlat valójában egy lehetetlen mozdulat, ami csak tönkreteszi a könyök izületet. Végezd a gyakorlatot a tlejes mozgástartomány 2/3 részében, végig tartsd feszítve a bicepszeid, ne kapcsold ki őket amikor leengedted és felemelted a súlyt!
5. Zabálj be! Nem kell mindig a kajaadagokat meg összetételeket méricskélni. Egyszer-kétszer zabálj be majdnem rosszullétig (vagy akár odáig is), hogy tudatosítsd magadban, a testépítés a konyhában sem a komfortról szól! Amikor zabálsz, folyamatosan tartsd szem előtt, hogy miért teszed (az edzés miatt), így jobban tudsz ragaszkodni céljaidhoz. Ekkor mindent el kell felejtened a diétákról és az egészségről amíg ki nem ürült a fazék!
6. Edzés előtt ne egyél! Az emésztés leköti tested energiáit, ezért lassabb és gyengébb leszel edzésen. Nehéz étel után nyugodtan várj 5-6 órát is az edzésig, egyéni anyagcserédnek megfelelően! Mérd fel, melyik ételeket milyen gyorsan dolgozza fel a szervezeted!
7. Ne félj a "fruktóztól"! ostobaságot csinál, aki azért nem eszik gyümölcsöt, mert azon parázik, hogy a fruktóztól hájas lesz. Ha mondjuk banánt eszel, akkor banánt eszel és nem fruktózt; enzimekkel, vitaminokkal és rostokkal, amelyek gátolják, hogy a gyümölcsben levő szénhidrátok "leüljenek" zsírba. Amúgy meg mondj nekem egyetlen olyan szénhidrátot, aminek egyetlen grammja sem válhat zsírrá, semmilyen körülmények között? Meg elvileg eleget sportolsz is, nem?!
8. Eddz egyedül! Ha egy-két hétre elhagyod megszokott partnered és kicsit kitérsz a megszokott kerékvágásból, fogékonyabbá válsz új lehetőségekre és könnyebben észreveszed korábbi hibáidat. Két-három hónapnál tovább semmmi esetre se eddz ugyanazokkal az emberekkel egy huzamban! Ami a kezdetben segít, az később biztos, hogy hátráltatni fog!
9. Aludj kevesebbet! Egy jó trükk arra, hogy kilépj komfortzónádból és keményebben tudj edzeni! Itt nem a buli utáni napok edzéseire gondolok! Kelj vagy másfél órával korábban, mint szoktál, és meglátod. Egyéni alvásigényedet kell lekűzdened, végső soron le kell győznöd önmagad, és a teremben is helyt fogsz állni! Ha addig tíz órát aludtál, aludj hét és felet, ha nyolcat aludtál,aludj hat és felet, ha hetet aludtál, aludj hatot! Ha hozzászoksz, már nem fog segíteni.
1. Guggolj fej fölötti tartással! Remekül fejleszti a mozgáskoordinációt, és az első edzések után jó eséllyel nagyobb izomláz lesz a válladban, mint bármelyik hagyományos testépítő válledzés után. Végezz jó sokat belőle!
2. Szűknyomásnál ne engedd le a rudat a melledre! Az alsó ponton a tricepsz kikapcsol, a mellizom és a vállak erőteljesen besegítenek a mozgás elindításánál. Ha más izmok indítják a mozgást, akkor azok a mozdulat végéig dolgozni is fognak, így tricepszed jóformán szóhoz sem fog jutni. Kontrolláltan engedd lefelé a rudat és a mellkasod felett húsz-harminc centivel állítsd meg, majd nyomd ki. Sokkal-sokkal nehezebb lesz!
3. Gyilkold a mellizmaid tárogatás triszettel! A triszettben három sorozatot végzel pihenő nélkül, az első sorozatot végezd 30°-os padon közepes súllyal, a másodikat egyenes padon nagy súllyal, a harmadikat negatív padon kis súllyal! Edzés végén 2-3 ilyen kör, és garantáltan fogsz izomlázat érezni a melledben!
4. A kétkezes bicepszgyakorlatnál ne engedd le teljesen a rudat! A mozgást ilyenkor a vállak és a felsőtest lendülete kezdi, és a bicepszeid csak másodhegedűsök. A "szabályos" kétkezes bicepszgyakorlat valójában egy lehetetlen mozdulat, ami csak tönkreteszi a könyök izületet. Végezd a gyakorlatot a tlejes mozgástartomány 2/3 részében, végig tartsd feszítve a bicepszeid, ne kapcsold ki őket amikor leengedted és felemelted a súlyt!
5. Zabálj be! Nem kell mindig a kajaadagokat meg összetételeket méricskélni. Egyszer-kétszer zabálj be majdnem rosszullétig (vagy akár odáig is), hogy tudatosítsd magadban, a testépítés a konyhában sem a komfortról szól! Amikor zabálsz, folyamatosan tartsd szem előtt, hogy miért teszed (az edzés miatt), így jobban tudsz ragaszkodni céljaidhoz. Ekkor mindent el kell felejtened a diétákról és az egészségről amíg ki nem ürült a fazék!
6. Edzés előtt ne egyél! Az emésztés leköti tested energiáit, ezért lassabb és gyengébb leszel edzésen. Nehéz étel után nyugodtan várj 5-6 órát is az edzésig, egyéni anyagcserédnek megfelelően! Mérd fel, melyik ételeket milyen gyorsan dolgozza fel a szervezeted!
7. Ne félj a "fruktóztól"! ostobaságot csinál, aki azért nem eszik gyümölcsöt, mert azon parázik, hogy a fruktóztól hájas lesz. Ha mondjuk banánt eszel, akkor banánt eszel és nem fruktózt; enzimekkel, vitaminokkal és rostokkal, amelyek gátolják, hogy a gyümölcsben levő szénhidrátok "leüljenek" zsírba. Amúgy meg mondj nekem egyetlen olyan szénhidrátot, aminek egyetlen grammja sem válhat zsírrá, semmilyen körülmények között? Meg elvileg eleget sportolsz is, nem?!
8. Eddz egyedül! Ha egy-két hétre elhagyod megszokott partnered és kicsit kitérsz a megszokott kerékvágásból, fogékonyabbá válsz új lehetőségekre és könnyebben észreveszed korábbi hibáidat. Két-három hónapnál tovább semmmi esetre se eddz ugyanazokkal az emberekkel egy huzamban! Ami a kezdetben segít, az később biztos, hogy hátráltatni fog!
9. Aludj kevesebbet! Egy jó trükk arra, hogy kilépj komfortzónádból és keményebben tudj edzeni! Itt nem a buli utáni napok edzéseire gondolok! Kelj vagy másfél órával korábban, mint szoktál, és meglátod. Egyéni alvásigényedet kell lekűzdened, végső soron le kell győznöd önmagad, és a teremben is helyt fogsz állni! Ha addig tíz órát aludtál, aludj hét és felet, ha nyolcat aludtál,aludj hat és felet, ha hetet aludtál, aludj hatot! Ha hozzászoksz, már nem fog segíteni.
2011. augusztus 16., kedd
A paleolit diéta - sikertörténet vagy átverés?
Sikertörténet, számomra legalábbis biztosan. 6 hónap alatt 27 kg-t adtam le, diétámban elsősorban a paleolit táplálkozás elveit követve. Hogyan?
A paleolit diéta legfontosabb jellemzője a gabonafélék és tejtermékek kiküszöbölése étrendünkből. Fekete listára kerülnek továbbá a hüvelyesek, a burgonya, a paradicsom, a cukor, az étolaj, illetve készétel-iparunk összes terméke, melyek a fentiek bármelyikét tartalmazzák. Ez egy nagyon kemény diéta, ám népszerűsége ennek ellenére nőttön-nő. Magyarország paleo-szaktekintélye, Szendi Gábor (pszichológus, bemutatkozása itt) 2009-ben adta ki híres könyvét, Paleolit táplálkozás - A nyugati életmód és a civilizációs betegségek címen (lásd fent). A könyvben kifejtett elvek alapján terveztem meg étrendemet.
Reggelire az egyetlen "legális" paleo gabonafélét, zabpelyhet fogyasztottam gyümölccsel (többnyire banánnal) és magvakkal (dió, mogyoró, mandula), illetve néha mazsolával. Reális alternatívája a zabkása, amely glikémiás telítettség tekintetében kedvezőbb a szervezet számára, emésztése ugyanis sokkal kisebb inzulinreakciót vált ki. Azzal azonban számolni kell a zabkása fogyasztása esetén, hogy a bélmozgást kevésbé élénkíti, mint a nyers, főzetlen zab, így nehezebben ürül ki. A rendszeres, napi (nyers) zabfogyasztás a zöldségek, gyümölcsök és magvak fogyasztása mellett állandó gyors anyagcserét biztosít. A fehér kenyér és egyéb gabonalisztből készült ételek könnyen "beragadnak" a bélbe, akár napokig tartózkodnak odabenn alhasi puffadást, állandó bélgáztermelést és kényelmetlenséget biztosítva. Addig nem is tűnik fel, hogy az ember bélrendszere nincsen "normális" állapotban, amíg egyszer teljesen ki nem ürül (például diétázás hatására). Ekkor megszűnik a has alsó részének kidudorodása - aki lapos hasat akar, gondolkozzon, vajon mennyi mindent tárol folyamatosan a bélrendszerében -, a derékbőség így látványosan csökken. És mindez 3-4 nap alatt, amíg még semmi zsírt nem vesztettünk, és jóformán el se kezdtük még a diétát. Ez az első fontos lépés - a reggelivel kezdődik!
Tudnunk kell, hogy a szénhidrátok vizet kötnek meg a szervezetünkben, izmainkban és a bőrünk alatt. Ez kölcsönöz olyan "sima" kinézetet testünknek, elrejti ereinket és izomrostjainkat (például a kockákat a hasunkon), még akkor is, ha testzsírunk minimális. Mivel a paleolit diéta jellemzően alacsony szénhidráttartalmú étrendet jelent, másik előnyös hatása, hogy szervezetünk megszabadul ettől a vízmennyiségtől. A diéta első néhány napján tehát viszonylag gyors változásra számíthatunk testsúlyunkban és kinézetünkben, ha kiürültek a beleink és eltűnik a szénhidrátok által megkötött víz. Ez jelenthet 1, de akár 4 vagy több kiló súlycsökkenést is, egyéntől függően.
A müzlit napjában 1-2 alkalommal fogyasztottam, reggel és délelőtt. Bátran fogyaszthatjuk azonban a nap során bármikor, hiszen a diéta során kevésbé számít az étkezések időpontja, ha csak zsírvesztés a cél, az összes étel (kalória) mennyiség számít. A paleolit étrendben a zab megengedett csalásnak számít, mivel gabonaféle, ezért mennyiségét mindenképpen ajánlatos alacsonyan tartani. Müzlinket mézzel is ízesíthetjük, tejet viszont ne használjunk!
További étkezéseim húsból és zöldségből, illetve magvakból álltak. Többnyire 80-100 dkg húst ettem naponta, 3-4 étkezésre elosztva. Átlagembernek természetesen szükségtelen ennyi húst ennie, nekem azonban szükségem volt a magas fehérjebevitelre izomzatom megtartása céljából. Tojást is fogyasztottam, a paleo filozófia egyik sarkalatos tételének megfelelően, miszerint egyáltalán nem kell tartanunk a koleszterintől, sőt, lehetőleg törekednünk kell több állati zsiradék fogyasztására. A húshoz-tojáshoz fogyaszthatunk nyers vagy főtt zöldséget, illetve gyümölcsöt. Egy tipikus "húsos" étkezésem 20 dkg csirkemájból, 20 dkg párolt brokkoliból és 1 nyers répából állt.
A hús és zöldség teltségérzést biztosít, anélkül, hogy étkezés után fáradtnak éreznénk magunkat. A tipikus, átlagos ebédek és vacsorák utáni fáradtságérzés ennek ellenére elmarad, sőt, a diéta során nem is lép fel többé. Egyáltalán, nem emlékszem olyan esetre, hogy étkezés után fáradtnak vagy levertnek éreztem volna magam. Az emésztőrendszer nem vonja el a szervezet energiáit, így a szokásos hangulatingadozás is elmarad.
Amikor elkezdtem a diétát, a gabonaféléket fokozatosan hagytam ki étrendemből. Alkalmanként később is fogyasztottam magas rost- és alacsony szénhidráttartalmú, teljes kiőrlésű kenyeret (heti 4-5 étkezés során). Az alacsony szénhidrátos diétákban gyakori jelenség, hogy a szervezet ragaszkodni kezd a zsírhoz, ha azonban egy nap megemeljük a szénhidrátbevitelt, akkor az anyagcsere motorja felpörög, és a zsírégetés beindul. A megemelt szénhidrátbevitel persze nem azt jelenti, hogy két pofára zabáljuk a zsemlét meg a lekváros csuszát (ha azonban egyszer mégis megtennénk, ne legyen lelkifurdalásunk miatta, hosszú távon ugyanis ez nem fogja hátráltatni a munkánkat - a kontrollt azonban ne veszítsük el!).
A paleolit étrend mellett heti hat edzésem volt, három súlyzós és három futó edzés. Aki sportolóként kezdené el a diétát, számolnia kell némi kezdeti erőcsökkenéssel, ez kiküszöbölhető magasabb zsírbevitellel. Az izomkontroll javulhat, amennyiben korábban az emésztés gyengítette az érrendszer teljesítőképességét (erősportot űzőknél gyakori jelenség), ugyanez igaz a koncentrációs és állóképességre is. Az sem utolsó szempont, hogy a bélrendszeri diszkomfort érzet megszűnésével minden tevékenységünk hatásfoka javul.
A testsúly csökkenésen túl - ami esetemben 27 kg volt, 107 kg-ról 80-ra - a következő pozitív változásokat tapasztaltam: hangulatom stabillá vált, nem ingadozott; közérzetem, koncentrációs képességem, ízérzékelésem javult; pattanásaim és mitesszereim teljesen eltűntek; bőröm természetes, egészséges barna színű lett; ízületi fájdalmam jelentősen csökkent; a betegségek messze elkerültek.Viselkedésem kiegyensúlyozottabbá vált, depresszióm és agresszivitásom teljesen eltűnt. Nem mellesleg, az előzőleg katasztrofális tanulmányi eredményem csaknem kitűnő lett.
A jó következmények mellett meg kell említenem azokat a saját hibáimat, amik a diétát nehézzé, néha elviselhetetlenné tették. A legnagyobb ellenségem a tartósan alacsony vérnyomás lett. Sportolóként nem túl előnyös, ha az ember vérnyomása 100/60 alatt van, "rekordom", a 82/49 pedig azt hiszem, mindenkit taccsra vágna. Ezek a kiugróan alacsony értékek egyébként kizárólag akkor jelentkeztek, amikor a reggel éhgyomorra végzett futóedzés után próbáltam összeszedni magam. Ekkor tanácsolták, hogy az alacsony vérnyomás orvoslására reggelente vegyek be egy fél kávéskanál sót. Ez hatott. Megtanultam, hogy a szénhidrátok és a só hasonló hatással vannak a vérnyomásra: emelik. Mivel a szénhidrátokat - és ezzel nátriumbevitelem jelentős részét is - elhagytam étrendemből, vérnyomásom alacsonyabb lett. A baj az izzadással járó testmozgás után történt, amikor jelentős sóveszteség érte szervezetemet, így hiába ittam rengeteg vizet, szervezetem vízháztartása felborult és gyakorlatilag nem tartotta meg semmi a vizet bennem.
A másik nagy hiba az egyoldalú táplálkozás. Ha egy nap csak tojást eszem párolt zöldséggel, azzal nem mondok ellent a paleolit diéta elveinek, mégis nagy ostobaságot csinálok, aminek gyomorrontás vagy hasmenés lehet a vége. Ugyanígy, ha megpróbálok napokig csak nyers répát és főtt csirkemellet enni, tartós undor és rossz közérzet lehet a jutalmam. Egyetlen (normális) diéta sem jelent egyoldalú táplálkozást! Azzal, hogy nem szegem meg a diéta tiltó előírásait, még nem biztos, hogy helyesen táplálkozom. Ha pedig néha megszegem a tiltásokat, még nem biztos, hogy rosszat teszek a testemmel (ez volt nálam ritkán a barna kenyér).
Karácsonykor nyakig benne voltam a paleo életmódban, olyannyira, hogy a szobámban törtem a magvakat ősemberként a földön ülve, és esténként a család gőzölgő tejbegríze mellett pucoltam magamnak a répát. Ekkor egy délután rászántam magam, hogy megegyek egy szelet tortát (a környezet ilyenkor készségesen besegít a helyes elhatározás kialakításában). Úgy éreztem magam utána, mintha hullámvasúton ülnék. Zúgott a fülem. Fáradt és lehangolt lettem. Nem bírtam olvasni. Ez jelezte számomra, hogy mit is művel az ember saját magával, amikor eltávolodik természetes étrendjétől. Az én hibám, mondhatják, mert elszoktam a "normális" ételektől - de hát miért kell egyáltalán hozzászokni? Miért kell hozzászokni a tortához? A kenyérhez? A magas vérnyomáshoz? A depresszióhoz? A pattanásokhoz? Miért?!
Reggelire az egyetlen "legális" paleo gabonafélét, zabpelyhet fogyasztottam gyümölccsel (többnyire banánnal) és magvakkal (dió, mogyoró, mandula), illetve néha mazsolával. Reális alternatívája a zabkása, amely glikémiás telítettség tekintetében kedvezőbb a szervezet számára, emésztése ugyanis sokkal kisebb inzulinreakciót vált ki. Azzal azonban számolni kell a zabkása fogyasztása esetén, hogy a bélmozgást kevésbé élénkíti, mint a nyers, főzetlen zab, így nehezebben ürül ki. A rendszeres, napi (nyers) zabfogyasztás a zöldségek, gyümölcsök és magvak fogyasztása mellett állandó gyors anyagcserét biztosít. A fehér kenyér és egyéb gabonalisztből készült ételek könnyen "beragadnak" a bélbe, akár napokig tartózkodnak odabenn alhasi puffadást, állandó bélgáztermelést és kényelmetlenséget biztosítva. Addig nem is tűnik fel, hogy az ember bélrendszere nincsen "normális" állapotban, amíg egyszer teljesen ki nem ürül (például diétázás hatására). Ekkor megszűnik a has alsó részének kidudorodása - aki lapos hasat akar, gondolkozzon, vajon mennyi mindent tárol folyamatosan a bélrendszerében -, a derékbőség így látványosan csökken. És mindez 3-4 nap alatt, amíg még semmi zsírt nem vesztettünk, és jóformán el se kezdtük még a diétát. Ez az első fontos lépés - a reggelivel kezdődik!
Tudnunk kell, hogy a szénhidrátok vizet kötnek meg a szervezetünkben, izmainkban és a bőrünk alatt. Ez kölcsönöz olyan "sima" kinézetet testünknek, elrejti ereinket és izomrostjainkat (például a kockákat a hasunkon), még akkor is, ha testzsírunk minimális. Mivel a paleolit diéta jellemzően alacsony szénhidráttartalmú étrendet jelent, másik előnyös hatása, hogy szervezetünk megszabadul ettől a vízmennyiségtől. A diéta első néhány napján tehát viszonylag gyors változásra számíthatunk testsúlyunkban és kinézetünkben, ha kiürültek a beleink és eltűnik a szénhidrátok által megkötött víz. Ez jelenthet 1, de akár 4 vagy több kiló súlycsökkenést is, egyéntől függően.
A müzlit napjában 1-2 alkalommal fogyasztottam, reggel és délelőtt. Bátran fogyaszthatjuk azonban a nap során bármikor, hiszen a diéta során kevésbé számít az étkezések időpontja, ha csak zsírvesztés a cél, az összes étel (kalória) mennyiség számít. A paleolit étrendben a zab megengedett csalásnak számít, mivel gabonaféle, ezért mennyiségét mindenképpen ajánlatos alacsonyan tartani. Müzlinket mézzel is ízesíthetjük, tejet viszont ne használjunk!
További étkezéseim húsból és zöldségből, illetve magvakból álltak. Többnyire 80-100 dkg húst ettem naponta, 3-4 étkezésre elosztva. Átlagembernek természetesen szükségtelen ennyi húst ennie, nekem azonban szükségem volt a magas fehérjebevitelre izomzatom megtartása céljából. Tojást is fogyasztottam, a paleo filozófia egyik sarkalatos tételének megfelelően, miszerint egyáltalán nem kell tartanunk a koleszterintől, sőt, lehetőleg törekednünk kell több állati zsiradék fogyasztására. A húshoz-tojáshoz fogyaszthatunk nyers vagy főtt zöldséget, illetve gyümölcsöt. Egy tipikus "húsos" étkezésem 20 dkg csirkemájból, 20 dkg párolt brokkoliból és 1 nyers répából állt.
A hús és zöldség teltségérzést biztosít, anélkül, hogy étkezés után fáradtnak éreznénk magunkat. A tipikus, átlagos ebédek és vacsorák utáni fáradtságérzés ennek ellenére elmarad, sőt, a diéta során nem is lép fel többé. Egyáltalán, nem emlékszem olyan esetre, hogy étkezés után fáradtnak vagy levertnek éreztem volna magam. Az emésztőrendszer nem vonja el a szervezet energiáit, így a szokásos hangulatingadozás is elmarad.
Amikor elkezdtem a diétát, a gabonaféléket fokozatosan hagytam ki étrendemből. Alkalmanként később is fogyasztottam magas rost- és alacsony szénhidráttartalmú, teljes kiőrlésű kenyeret (heti 4-5 étkezés során). Az alacsony szénhidrátos diétákban gyakori jelenség, hogy a szervezet ragaszkodni kezd a zsírhoz, ha azonban egy nap megemeljük a szénhidrátbevitelt, akkor az anyagcsere motorja felpörög, és a zsírégetés beindul. A megemelt szénhidrátbevitel persze nem azt jelenti, hogy két pofára zabáljuk a zsemlét meg a lekváros csuszát (ha azonban egyszer mégis megtennénk, ne legyen lelkifurdalásunk miatta, hosszú távon ugyanis ez nem fogja hátráltatni a munkánkat - a kontrollt azonban ne veszítsük el!).
A paleolit étrend mellett heti hat edzésem volt, három súlyzós és három futó edzés. Aki sportolóként kezdené el a diétát, számolnia kell némi kezdeti erőcsökkenéssel, ez kiküszöbölhető magasabb zsírbevitellel. Az izomkontroll javulhat, amennyiben korábban az emésztés gyengítette az érrendszer teljesítőképességét (erősportot űzőknél gyakori jelenség), ugyanez igaz a koncentrációs és állóképességre is. Az sem utolsó szempont, hogy a bélrendszeri diszkomfort érzet megszűnésével minden tevékenységünk hatásfoka javul.
A testsúly csökkenésen túl - ami esetemben 27 kg volt, 107 kg-ról 80-ra - a következő pozitív változásokat tapasztaltam: hangulatom stabillá vált, nem ingadozott; közérzetem, koncentrációs képességem, ízérzékelésem javult; pattanásaim és mitesszereim teljesen eltűntek; bőröm természetes, egészséges barna színű lett; ízületi fájdalmam jelentősen csökkent; a betegségek messze elkerültek.Viselkedésem kiegyensúlyozottabbá vált, depresszióm és agresszivitásom teljesen eltűnt. Nem mellesleg, az előzőleg katasztrofális tanulmányi eredményem csaknem kitűnő lett.
A jó következmények mellett meg kell említenem azokat a saját hibáimat, amik a diétát nehézzé, néha elviselhetetlenné tették. A legnagyobb ellenségem a tartósan alacsony vérnyomás lett. Sportolóként nem túl előnyös, ha az ember vérnyomása 100/60 alatt van, "rekordom", a 82/49 pedig azt hiszem, mindenkit taccsra vágna. Ezek a kiugróan alacsony értékek egyébként kizárólag akkor jelentkeztek, amikor a reggel éhgyomorra végzett futóedzés után próbáltam összeszedni magam. Ekkor tanácsolták, hogy az alacsony vérnyomás orvoslására reggelente vegyek be egy fél kávéskanál sót. Ez hatott. Megtanultam, hogy a szénhidrátok és a só hasonló hatással vannak a vérnyomásra: emelik. Mivel a szénhidrátokat - és ezzel nátriumbevitelem jelentős részét is - elhagytam étrendemből, vérnyomásom alacsonyabb lett. A baj az izzadással járó testmozgás után történt, amikor jelentős sóveszteség érte szervezetemet, így hiába ittam rengeteg vizet, szervezetem vízháztartása felborult és gyakorlatilag nem tartotta meg semmi a vizet bennem.
A másik nagy hiba az egyoldalú táplálkozás. Ha egy nap csak tojást eszem párolt zöldséggel, azzal nem mondok ellent a paleolit diéta elveinek, mégis nagy ostobaságot csinálok, aminek gyomorrontás vagy hasmenés lehet a vége. Ugyanígy, ha megpróbálok napokig csak nyers répát és főtt csirkemellet enni, tartós undor és rossz közérzet lehet a jutalmam. Egyetlen (normális) diéta sem jelent egyoldalú táplálkozást! Azzal, hogy nem szegem meg a diéta tiltó előírásait, még nem biztos, hogy helyesen táplálkozom. Ha pedig néha megszegem a tiltásokat, még nem biztos, hogy rosszat teszek a testemmel (ez volt nálam ritkán a barna kenyér).
Karácsonykor nyakig benne voltam a paleo életmódban, olyannyira, hogy a szobámban törtem a magvakat ősemberként a földön ülve, és esténként a család gőzölgő tejbegríze mellett pucoltam magamnak a répát. Ekkor egy délután rászántam magam, hogy megegyek egy szelet tortát (a környezet ilyenkor készségesen besegít a helyes elhatározás kialakításában). Úgy éreztem magam utána, mintha hullámvasúton ülnék. Zúgott a fülem. Fáradt és lehangolt lettem. Nem bírtam olvasni. Ez jelezte számomra, hogy mit is művel az ember saját magával, amikor eltávolodik természetes étrendjétől. Az én hibám, mondhatják, mert elszoktam a "normális" ételektől - de hát miért kell egyáltalán hozzászokni? Miért kell hozzászokni a tortához? A kenyérhez? A magas vérnyomáshoz? A depresszióhoz? A pattanásokhoz? Miért?!
2011. augusztus 14., vasárnap
Izotóniás sportital házilag
Só, cukor, citromlé, víz. Ennyi. Aki lefikázza, az ne is próbálja ki, fizessen érte nyugodtan párszáz vagy párezer forintot. Mellesleg egy régi barátom receptje.
(Kommentbe várom a hasonló ötleteket!)
(Kommentbe várom a hasonló ötleteket!)
2011. augusztus 13., szombat
Technikai edzés a testépítésben
Miért nem csak a nagy súlyok emelgetéséről szól a testépítés? Mik a sport technikai elemei?
Testem építéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az edzésen megcélzott izomrostok megkapják a megfelelő ingert, és ne más izmok, ízületek, inak végezzék azt a munkát, amit az adott izomcsoport fejlesztése érdekében végzek. Jól ismerem a szabályokat: "koncentrálj az izomra", "ne csalj, szabályosan végezd a gyakorlatokat" - de ezek mind-mind üres szófordulatok addig, amíg meg nem értettem a technikai edzés lényegét. A technika nem azonos a szabályos gyakorlat végrehajtással. A technika azt jelenti, hogy adott személy adott körülmények között képes kihozni az edzéséből a maximumot. Beláthatjuk, hogy egy testépítő edzés során sokkal nehezebb ezt a képességet fejleszteni, mint bármely más sportágban. Azt jelenti ugyanis, hogy edzésünkkel nem csak az aznapra kitűzött "kis" célt érjük el, hanem egyben a "nagy" célnak az elérését is könnyebbé tesszük saját magunk számára.
Vegyük példának a guggolást. Mi a célunk a guggolással? Hatalmas combokat akarunk építeni vele. "Szabályosan guggolok, jó mélyre lemegyek a súllyal" - mondod te, amire csak annyit tudok mondani, hogy engem nem igazán érdekel, milyen mélyre megyek le a súllyal. Az sem érdekel, mennyi sorozatot csinálok mennyi ismétléssel, és mekkora súlyt használok a mutatványhoz. Az érdekel, őszinte vagyok-e önmagamhoz, amikor azt állítom, hogy a guggolásommal maximálisan kihasználtam izomépítő képességemet. Mindig lehet jobban csinálni a dolgokat. Ahhoz, hogy jobban csináld, tökéletesítened kell a guggolásodat, vagy akár az egész edzésedet. Törekedned kell arra, hogy edzésről-edzésre jobban ki tudd használni a lehetőségeidet.
A technikai edzés a lehetőségek optimális kihasználásáról szól. A testépítésben ez a gyakorlatok tökéletesítését jelenti. Ne érts félre! Nem azt mondtam, hogy a gyakorlat végrehajtását tökéletesítjük. A gyakorlatok hatását tökéletesítjük. Végső soron nem azért edzünk, hogy minél szabályosabban végezzük a gyakorlatokat, hanem azért, hogy minél izmosabbak legyünk.
Visszatérve előző példánkhoz, a guggoláshoz. Alapgyakorlatról lévén szó, a guggolásban hatalmas potenciál van arra, hogy nagy combokat építs vele. Nagyon sokan azonban egyáltalán nem képesek kihasználni ezt a potenciált, és itt nem csak a kezdőkre gondolok. Mozgáskoordináció, izomkontroll, erőállóképesség, stabilizáló izmok, lazaság, kardiovaszkuláris strapabírás - ezek mind-mind szükségesek ahhoz, hogy jól menjen a guggolás.Ugyanez vonatkozik a nyomásokra, evezésekre, felhúzásra stb.
Sokan tudják, hogy az izomkontroll és a mozgáskoordináció kialakításához sok idő és sok gyakorlás szükséges. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezek fenntartásához is folyamatos gyakorlás szükséges. Ahogyan elveszíted az állóképességedet, ha nem futsz vagy nem végzel köredzéseket, ugyanúgy elveszíted az izomkontrollt ha nem csinálsz izolációs gyakorlatokat. A mozgáskoordináció is visszafejlődhet egy szerencsétlenül összeállított edzésprogramnak köszönhetően, ha csak gépeket használsz meg kicsi, kötött mozgástartományú gyakorlatokat.
Ezért fontos, hogy edzésprogramodban a fenti képességeket fejlesztő gyakorlatok is szerepeljenek. Akár külön technikai edzést is végezhetsz a rendes edzésen kívül, például este otthon nekiállsz kis súlyzókkal gyakorolni az oldalemelés csavaró mozdulatát és fejleszteni az izomkontrollt, vagy gyakorlod a guggolást különböző kéztartásokkal, különböző ütemben, mozgáskoordinációd fejlesztésére.
Végül, emlékszem egy népszerű testépítő weboldal kérdezz-felelek rovatában egy fiatal srác kérdésére, aki a napi rendes edzése mellett még otthon is el akart végezni egy-két gyakorlatot. Szó szerint kiemelte az oldalemelést, amit a válledzés után még otthon csinálna délután. Válaszában az edző jól leoltotta, hogy minek akar még a rendes edzésen kívül otthon bohóckodni? Azért van az edzés, hogy alaposan kinyírjuk az aznapi izmokat, aztán jön a "REGENERÁCIÓ", ami ezek szerint azt jelenti, hogy lábedzés után otthon nem viheted ki a szemetet mert a sok lépcsőzés hátráltatná a REGENERÁCIÓT és nem érne szart se az edzésed. Ezt felejtsétek el! Nyugodtan gyakoroljatok az edzésen kívül is, bármikor, amikor időtök és kedvetek van!
Testem építéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az edzésen megcélzott izomrostok megkapják a megfelelő ingert, és ne más izmok, ízületek, inak végezzék azt a munkát, amit az adott izomcsoport fejlesztése érdekében végzek. Jól ismerem a szabályokat: "koncentrálj az izomra", "ne csalj, szabályosan végezd a gyakorlatokat" - de ezek mind-mind üres szófordulatok addig, amíg meg nem értettem a technikai edzés lényegét. A technika nem azonos a szabályos gyakorlat végrehajtással. A technika azt jelenti, hogy adott személy adott körülmények között képes kihozni az edzéséből a maximumot. Beláthatjuk, hogy egy testépítő edzés során sokkal nehezebb ezt a képességet fejleszteni, mint bármely más sportágban. Azt jelenti ugyanis, hogy edzésünkkel nem csak az aznapra kitűzött "kis" célt érjük el, hanem egyben a "nagy" célnak az elérését is könnyebbé tesszük saját magunk számára.
Vegyük példának a guggolást. Mi a célunk a guggolással? Hatalmas combokat akarunk építeni vele. "Szabályosan guggolok, jó mélyre lemegyek a súllyal" - mondod te, amire csak annyit tudok mondani, hogy engem nem igazán érdekel, milyen mélyre megyek le a súllyal. Az sem érdekel, mennyi sorozatot csinálok mennyi ismétléssel, és mekkora súlyt használok a mutatványhoz. Az érdekel, őszinte vagyok-e önmagamhoz, amikor azt állítom, hogy a guggolásommal maximálisan kihasználtam izomépítő képességemet. Mindig lehet jobban csinálni a dolgokat. Ahhoz, hogy jobban csináld, tökéletesítened kell a guggolásodat, vagy akár az egész edzésedet. Törekedned kell arra, hogy edzésről-edzésre jobban ki tudd használni a lehetőségeidet.
A technikai edzés a lehetőségek optimális kihasználásáról szól. A testépítésben ez a gyakorlatok tökéletesítését jelenti. Ne érts félre! Nem azt mondtam, hogy a gyakorlat végrehajtását tökéletesítjük. A gyakorlatok hatását tökéletesítjük. Végső soron nem azért edzünk, hogy minél szabályosabban végezzük a gyakorlatokat, hanem azért, hogy minél izmosabbak legyünk.
Visszatérve előző példánkhoz, a guggoláshoz. Alapgyakorlatról lévén szó, a guggolásban hatalmas potenciál van arra, hogy nagy combokat építs vele. Nagyon sokan azonban egyáltalán nem képesek kihasználni ezt a potenciált, és itt nem csak a kezdőkre gondolok. Mozgáskoordináció, izomkontroll, erőállóképesség, stabilizáló izmok, lazaság, kardiovaszkuláris strapabírás - ezek mind-mind szükségesek ahhoz, hogy jól menjen a guggolás.Ugyanez vonatkozik a nyomásokra, evezésekre, felhúzásra stb.
Sokan tudják, hogy az izomkontroll és a mozgáskoordináció kialakításához sok idő és sok gyakorlás szükséges. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezek fenntartásához is folyamatos gyakorlás szükséges. Ahogyan elveszíted az állóképességedet, ha nem futsz vagy nem végzel köredzéseket, ugyanúgy elveszíted az izomkontrollt ha nem csinálsz izolációs gyakorlatokat. A mozgáskoordináció is visszafejlődhet egy szerencsétlenül összeállított edzésprogramnak köszönhetően, ha csak gépeket használsz meg kicsi, kötött mozgástartományú gyakorlatokat.
Ezért fontos, hogy edzésprogramodban a fenti képességeket fejlesztő gyakorlatok is szerepeljenek. Akár külön technikai edzést is végezhetsz a rendes edzésen kívül, például este otthon nekiállsz kis súlyzókkal gyakorolni az oldalemelés csavaró mozdulatát és fejleszteni az izomkontrollt, vagy gyakorlod a guggolást különböző kéztartásokkal, különböző ütemben, mozgáskoordinációd fejlesztésére.
Végül, emlékszem egy népszerű testépítő weboldal kérdezz-felelek rovatában egy fiatal srác kérdésére, aki a napi rendes edzése mellett még otthon is el akart végezni egy-két gyakorlatot. Szó szerint kiemelte az oldalemelést, amit a válledzés után még otthon csinálna délután. Válaszában az edző jól leoltotta, hogy minek akar még a rendes edzésen kívül otthon bohóckodni? Azért van az edzés, hogy alaposan kinyírjuk az aznapi izmokat, aztán jön a "REGENERÁCIÓ", ami ezek szerint azt jelenti, hogy lábedzés után otthon nem viheted ki a szemetet mert a sok lépcsőzés hátráltatná a REGENERÁCIÓT és nem érne szart se az edzésed. Ezt felejtsétek el! Nyugodtan gyakoroljatok az edzésen kívül is, bármikor, amikor időtök és kedvetek van!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)