A lényeg az, hogy a cukor hormonreakciót vált ki. Ez a hormonreakció könnyen okozhatja a szervezet önszabályozó mechanizmusainak felborulását. Amikor vércukrunk lezuhan, sejtjeink nem jutnak elég cukorhoz, fáradtnak, levertnek érezzük magunkat. Itt megjegyezném, hogy a hétköznapok rendszeres fáradtságérzetének semmi köze nincs az alváshoz és "kemény" munkához. A táplálkozáshoz viszont annál inkább!
A cukor egy finomított tápanyag, így szervezetünk nagyon érzékenyen reagál rá. Amikor vércukorszintünk gyorsan zuhan, falási rohamok törnek ránk, hogy sejtjeink ismét megkapják a maguk kis betevőjét. Minél nagyobb a vércukorszint ingadozása, a falási rohamok annál erősebbek. Aki nem eszik cukrot, és szénhidrátot is alig-alig, az valósággal elfelejtheti az éhséget. Paleolit diéta során például könnyen kialakulhat fáradtságérzés a sejtek tartósan alacsony cukor-ellátottsága miatt (sportolás vagy nehéz fizikai munka hatására), viszont ezt nem kíséri farkaséhség.
Ördögi körbe kerülünk - újra szénhidrátot kell ennünk, hogy vércukorszintünk helyre álljon. Farkas éhesek vagyunk, és bármit megennénk, bármilyen mennyiségben. Ha az éhség történetesen a városban tör ránk, és nincsen a táskánkban vészhelyzet esetére egy jó adag saláta csirkével, vagy friss gyümölcs, akkor be kell érnünk a pékségek kínálatával. A péksüteményekkel és szendvicsekkel pedig szinte kizárólag hibázni lehet, ha a vércukor tartós helyreállításáról van szó. A fehér lisztből készült dolgok ugyanazt a folyamatot fogják beindítani, amelyet a cukor. Gyors emelkedés, aztán zuhanás - először eufórikus teltségérzés, aztán kábult révület, ásítozással és panaszkodással.
Ha péksütemények helyett szendvicset eszünk, megint adtunk a szarnak egy pofont: ha egy étkezésen belül visszük be a szénhidrátot és a fehérjét, az inzulinreakció hatványozottan nagyobb lesz, mintha külön étkezéskor fogyasztanánk őket. A történet ugyanúgy folytatódik: rövid emelkedés után (jóllakottság, teltségérzet) sokáig tartó kábulat. A tejjel ugyanez a helyzet: eszméletlenül megdobja az inzulint. Gondoljuk csak el, mi történik, amikor a reggelt egy jó cukros tejeskávéval kezdjük, jó sok tejszínhabbal? Vércukrunk elszabadult liftként zuhan a felhőkarcoló tetejéről valahova egészen mélyen a normális küszöbérték alá.
A zöldségek némileg redukálják az inzulinválaszt, a gyümölcsök pedig normális mennyiségben fogyasztva nem is nagyon igényelnek inzulint. Ha a "különválasztás elvét" követjük, vagyis nem fogyasztunk egyszerre szénhidrátot és fehérjét, hanem külön étkezésekben visszük be őket, például a húst zöldségekkel és a zabot vagy barna rizst gyümölcsökkel esszük, sokkal nehezebben rakja le szervezetünk az elfogyasztott tápanyagokat zsírba. (Előfordult, hogy a táplálék minőségét figyelmen kívül hagyva, cukros ételekből és finomított szénhidrátokból napi 500 g-ot vagy még többet vittem be gondosan különválasztva a fehérjedús étkezésektől napokig, és szemmel láthatólag nem zsírosodtam, és nem vizesedtem, míg napi 250 g szénhidráttól hússal együtt fogyasztva máris telni kezdtek a zsírpárnák.)
Az inzulin-vércukor szintek a szervezetben nem csak evés hatására változnak. Amikor az étkezés után a vércukor leesik, beindulnak a válaszfolyamatok, melyek igyekeznek helyreállítani az egyensúlyt, vagyis a normális vércukor- és inzulinszintet. Kisebb kitérés esetén (kisebb mennyiségű vagy kevésbé finomított szénhidrátok) a vércukorszint gyorsan helyreáll: nagyobb zabálás után ez hosszú órákat vehet igénybe. Reggelre általában az egyensúly helyreáll, ezért ritka, hogy ébredés után azonnal éhesek legyünk.
A Cukor Blues akkor kezd súlyossá válni, amikor már nem tudja szervezetünk belőni és tartósan fenntartani a normális vércukorszintet. Köszönhetően a rendszertelen evésnek és a sok cukornak és finomított szénhidrátnak. Ilyenkor tartós fáradtság, levertség, fejfájás alakul ki, akár lázzal együtt. Rendszertelennek számít például, amikor egy nap során össze-vissza eszünk nagy és kis adag ételeket, eltérő időközönként.
Rendszerint gyümölccsel kezdem a napot, és egy kevés zabbal: 75 g zab, 1 nagy banán, 1-2 barack. Ilyenkor lendületes, friss vagyok még 2-3 órán keresztül, aztán szép lassan "lemerülök", de nem tör rám se fáradtság, se falási vágy. Előfordul azonban, hogy megkívánok egészségtelen ételeket. Mostanában gyakran eszem is belőlük, és minden egyes alkalommal megfizetem a tanulópénzt. Különösen reggel lehet elszúrni a dolgokat. Amikor múltkor reggelire megettem kb. 150 g cornflakest tejjel, fél óra múlva le kellett feküdnöm, mert nem bírtam nyitva tartani a szemem, aztán olyan nyúzottan keltem föl, mintha legalábbis átdorbézoltam volna az éjszakát.
A cukor addiktív szer. Dufty találó kifejezései, a "cukorfüggés" és "cukormérgezés" utalnak a kábítószerekkel való rokonságra. (Cukrot találunk a csecsemőtápszerben és a macskaeledelben is, nyilván nem véletlenül.) "Cukormérgezés" esetén túl sok inzulint lő a hasnyálmirigy a vérbe, és ezután a vércukorszint tartósan alacsony marad. A tüneteket ismerjük. Ez a Cukor Blues. Nap-mint-nap láthatsz embereket az utcán vagy otthon morózus, agresszív, elcsigázott arccal. Ez kérem a Cukor Blues, és az ostoba, ész nélküli evészet. Lehet, hogy éppen másokat hibáztatsz, sőt, biztos, de szar közérzetednek egyedül te vagy az oka. A tartósan alacsony vércukorszint után a következő lépés a glüközintolerancia, vagyis az a jelenség, amikor a hasnyálmirigy "elfárad", és nem hajlandó újabb inzulinválaszt adni a vérbe jutó cukorra. Ekkor a cukor felhalmozódik a vérben, de a sejtek inzulin hiányában nem tudják felvenni, tehát éheznek. A vércukorszint az egekbe szökik, cukor távozik a vizelettel és az ember a változatosság kedvéért jó szarul érzi magát. (Egyszer s mindenkorra, ha nem tér észhez.)
Mi a megoldás? Az alacsony vércukorszintre cukor fogyasztás? (Ezt javasolták az orvosok, amivel még tetézték is a bajt.) A magas vércukorra inzulin szuri? (Az inzulinnal nem lehet gyógyítani a cukorbetegséget.) Jó hír, hogy például paleolit diétával vagy lowcarb diétával jelentős javulás érhető el, sőt, a tünetek teljesen megszűnhetnek, ha a diétázó nem tér vissza a cukorzabáláshoz.
Ha cukorbetegek akarunk lenni, nyugodtan igyunk tejeskávét reggelire, együnk croissant tízóraira, kólát ebédre és chipset meg csokit vacsorára, a változatosság kedvvért és a nagyobb hatás reményében a kóla helyett néha ihatunk cukros ice teákat is, poénból pedig ráfoghatjuk, hogy egészséges.
És a túlzottan sok cukor nem csak cukor betegséget okozhat, hanem egyéb betegségeket is. Egyébként jó a cikk:) Dávid voltam
VálaszTörlés