Dávidot már régóta ismerem, tudom, hogy kiváló adottságokkal rendelkezik, és szereti a nyomó gyakorlatokat. Amikor megkért, hogy foglalkozzak vele, első dolgunk volt felmérni az erőszintjét. 110 kilót nyomott fekve egyenes padon szabad súllyal, ez volt a maximum - bár korábban sosem kísérletezett ennyivel. Bizonytalansága felhívta a figyelmet arra a lelki akadályra, ami eddig hátráltatta a fejlődésben. Egyszerűen félt a nagy súlytól.
Az első éles edzésen beültettem a Smith-keretbe, 30°-ra állítottam a padot, és megkértem, helyezkedjen el kényelmesen. Elkezdtem pakolni a súlyokat. Néhány bemelegítő sorozat után be kellett csuknia a szemét, amíg pihent. Zörögtem a súlyokkal össze-vissza, folyamatosan pakoltam föl és vettem le egyszerre, hogy a hangokból véletlenül se tudja, hogy növelem-e vagy csökkentem. Amikor fenn volt a szériasúly a rúdon, kinyithatta a szemét, de csak amíg nyomott, és akkor is szigorúan előre nézett. 60 kilóba tízet kellett nyomnia. Utána levettem ötvenre (sokat szöszöltem a tárcsákkal, amíg ő csukott szemmel pihent), és hat ismétlésre utasítottam. Láttam, hogy nekigyürkőzik, és kicsit görcsösen nyom - azt hitte, nagy súlyt kap.Becsaptam. Ezután nyolcvan jött, nyolc ismétléssel. A nyolc magas ismétlés, hát lazábbra vette a formát. Könnyebben nyomott. Utána hetven jött kettővel. (Megint görcsölés.) Ezután ment a százba a négy. Felraktam még tíz kilót, gondoltam, itt az egyismétléses maximum. Négyet mondtam, amire ő simán beletolt négyet! Fogalma nem volt arról, mennyi súly van fönn. Felraktam 120 kilóra, és hatot kértem. Egyet tudott belenyomni - ez volt a valóságos maximum.
A módszer lényege világos és egyszerű. A szerencsétlennek fogalma sem lehet róla, hogy mennyi súly van a rúdon. Ezért kell becsuknia a szemét, és ezért csörömpölök a súlyokkal össze-vissza. A használt súlyt nem mindig növelem a következő sorozatban, hanem hol növelem, hol csökkentem, hol ugyanúgy hagyom (persze ekkor is csörömpölök egy sort a tárcsákkal). Az ismétlésszámokkal szintén összezavarom: csökkentem a súlyt és kevesebb ismétlést kérek, hogy azt higgye, nehezebb lesz, aztán pakolok fel még, és több ismétlést kérek, amit lazán teljesít.
Amikor közeledik az egy ismétléses maximum, nem mondok túl magas vagy túl alacsony ismétlésszámot. Ne vegye túl lazán (10 ismétlés) és ne parázzon (2 ismétlés). Nagyon könnyen beprogramozzuk magunkat arra, hogy a kevés ismétléshez nehéz súlyt, a sok ismétléshez kis súlyt asszociáljunk. Egyszerűen rááll az agyunk. Szabályosan látni lehet, hogy amikor kevesebb ismétléses sorozatra készül, szorosabban markolja a rudat és lassabban ereszti le a súlyt. Ez a sorozat végéig így marad, akkor is, ha valójában könnyebb súllyal dolgozik, mint az előző szettben.
A módszer eléggé körülményes, és időigényes. Azonban biztonságos, az eredményességéhez pedig nem fér kétség. Edzőtárs segítségével is el lehet játszani. Garantálom, hogy a teljesítmény jobb lesz, mint egy átlagos edzésen. Egyszerűen összezavarjuk az agyunkat és nem hagyjuk, hogy a félelem visszavegyen a teljesítményből. Ezzel még nem gyűrtük le véglegesen a félelmünket - ez csak egy lehetséges győzelmi stratégia abban a csatában, amit rendszeresen meg kell vívnunk önmagunk ellen.
Hát ezt tutira kipróbálom tudatosan is. Eddig egyszer sikerült véletlenül egy tárogatógépen.. Az edzőtársam viccből 30 kilóval többet rakott fel, mikor arra kértem, vegyen le egy kis súlyt. Ennek ellenére sikerült a sorozat..
VálaszTörlés